7.rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Jó olvasást!
Amélia.B

Bill és a Tokio Hotel vissza ment L.A.-be,én pedig folyamatosan dolgoztam. A sok edzés meghozta gyümölcsét, csatlakoztam egy csaj bandához. Hetekig edzettünk a lányokkal,egész jól megértettük egymást. Billel beszéltem telefonon mindennap,vagyis majdnem mindennap. Az utóbbi pár napban,nem tudtam beszélni vele,mert ő is koncertezett,én pedig táncoltam. Végül bejelentette Cane és Melissa a lányok menedzsere hogy a hétvégén L.A.-be megyünk előadni ezt a táncot. Szavakat se találtam, örültem neki mert láthatom Billt,de a baj az volt ezzel,hogy Bill is elfoglalt volt,így meg se említettem neki ezt.
- Hé Nancy jössz velünk vacsorázni?-kérdezte Jenna akivel az első sorba táncoltam.
- Nem kösz,kihagyom.Holnap találkozunk.-mondtam aztán a táskámmal együtt haza mentem.

- El se hiszem,hogy itt vagyunk!- mondja Jenna.- Hihetetlen.
- Az.-mondtam egyszerűen. Nem voltam valami nagy barátkozós típus,de Jenna folyton a nyakamon lógott. Bír engem úgy látom,pedig elég távolság tartó vagyok.
- Kicsit jobban is örülhetnél Nanc.-mondta miközben belém karolt. Sose hívtak még Nanc-nek. De tetszik.
- Örülök,csak még nem fogtam fel.-hazudom.
Mielőtt bármit szólhattam volna,megcsörrent a mobilom,és Bill neve villogott a kijelzőn. Vegyem fel? Úgy se bírom ki.
- Szia!-szóltam bele.
- Miért nem hívtál Nancy? Halálra aggódtam magam érted!-pirít le.
- Sokat dolgozom.-hazudom.
- Nancy a barátod? -kérdezi Jenna elég hangosan. Jaj ne!
- Ki volt ez?-kérdezi Bill.
- A csapat társam volt.-válaszolom.- Mennem kell,később hívlak.-ezzel kinyomtam,meg se várva a válaszát.

Hamar eljött az este,és izgatott voltam,hogy alig pár perc múlva színpadon leszünk. A háttérből figyeltem az embereket és megláttam Georgot,aztán Billt. Ezt nem hiszem el,mit keresnek itt? Ilyen kicsi lenne L.A.? Úgy is kalapba leszek egy darabig. Irtóra tetszettem magamnak ebbe a szerelésbe. Melissa vérbeli nőből van,és nem veti meg  a harisnyakötőt. Mindig is akartam ebbe szerepelni,és teljesült az álmom. Csupa fekete cucc,nekem való. És végre mi jöttünk. Jenna és én kezdtük, úgy csináltam mindent ahogy kellett. Élveztem,hogy táncoltam olyan volt mint ha egy másik világban lennék. Aztán jött az a rész amikor a kalapot eldobjuk,és egy székre ülünk terpeszbe,és fejkörzés,haj lóbálás,aztán felugrás a székre. Éreztem,hogy Bill majd lyukat éget a ruhámon,de én direkt rá se néztem. Mindhiába a pír felkúszott az arcomra,és végül ránéztem. Pillantása mindent elmondott. Rohadt dühös,hogy nem szóltam neki erről. A táncvégére kellően kifáradtam. Lesiettem a színpadról,és gyorsan beszaladtam az öltözőbe,majd kifújtam magam. Csak most tűnt fel,hogy szorít ez az átkozott cipő. Csupa csillámpor vagyok,akár egy diszkógömbnek is elmennék. Kopogtak az ajtómon.
- Igen?-szóltam.
- Nanc gyere vacsorázni velünk.-mondta Jenna az ajtón keresztül.
- Nem lehet...-kezdtem volna,de Jenna félbe szakított.
- Gyere,jó buli lesz,ja és ne öltözz át! Mi se öltöztünk át.-mondta.- Kint megvárunk.
Értékeltem,hogy ilyen kitartó,de nem akartam menni. Most viszont Bill miatt elmegyek azt hiszem,bár úgy is látott,már mindegy. Fogtam a cuccom,felvettem egy fekete szövetkabátot,ami elég hosszú volt,és már mentem is ki. A lányok nagyon örültek,hogy végre csatlakoztam hozzájuk,és mikor beszálltam volna az átkozott kocsiba elkapta a karom valaki. Felnéztem és hát persze Bill volt.
- Lányok,menjetek nélkülem,utánatok megyek.-mondtam és becsuktam az ajtót.
- Megtudhatnám miért akadályoztad meg a szórakozásomat?-kérdezem.
- Ebbe a ruhába akartál elmenni szórakozni?-kérdezte dühösen.
- Igen,baj?
- Még kérded?-idegesen a hajába túrt,aztán folytatta.- Ez a ruha a színpadon is sok volt,nem hogy máshova.
- Mit vagy úgy kiakadva? Ennél kevesebb ruha is volt rajtam.-mondtam.
- Miért nem mondtad,hogy jössz? Ezért nem hívtál?-kérdezte.
- Túl elfoglalt vagy te is,és nem akartam szólni.-mondtam őszintén.
- Nancy rád bármikor van időm,hogy gondolhattad egy percig is hogy teher lennél?
- Nem tudom.-mondtam.
Megöleltem végre, olyan jó volt hozzá bújni. Rég láttuk egymást, és most jó itt lenni vele. Szeretem őt.
Elhúzódtam tőle,majd megszólaltam:
- Holnap eljössz a próbánkra?-kérdeztem.
- Ki nem hagynám.-felelte.- És te eljössz a mi fellépésünkre?-kérdezte.
- Hát persze.
- Nincs kedved át jönni hozzánk?
Kérdőn néztem rá, nem értettem miért akarja hogy átmenjek hozzájuk. Persze ki nem hagynám,hogy vele lehessek.
- De van.-mondom.

Mikor megérkeztünk a lakásukba, csak bámulni tudtam az egész házat. Rendetlenségre számítottam,de ehelyett rend volt. Letettem a cuccom a kanapéra,és követtem Billt.
- Ez itt az én szobám.-mondta majd bevezetett a szobába.
A falak bézs színűek voltak, hatalmas franciaágy a a szoba közepén,néhány szekrény,meg egy asztal és egy szék. Plusz még egy ajtó.
- Tetszik a szobád.-mondtam,aztán lehuppantam az ágyára és végig simítottam a takarón. Az egész szobába Bill ismerős illata terjengett,szinte elkábított. Kezdett nagyon melegem lenni,és levettem a kabátomat,aztán Bill pillantása elárult mindent,gyorsan visszakaptam magamra a kabátot. Meg feledkeztem arról,hogy még mindig abba a szerelésbe voltam amibe szerepeltem. Eszembe jutott a múltkori incidens mikor részeg voltam és egy száll fehérneműbe kértem,hogy csókoljam meg,szégyen fogott el. Úgy éreztem most,hogy fojtogat a szoba,ezért kiviharoztam a szobából. A táskámba kerestem egy pólót,meg egy nadrágot. Mivel Bill most úgy se jön ki a szobából,levettem a kabátot magamról,és ott hagytam a kanapén. Megcsörrent a telefonom.
- Szia anya! Minden oké?-kérdeztem.
- Szia drágám,persze.-mondta.- Csak hallani akartam a hangod,nem hívtál mikor megérkeztél.
- Ne haragudj,elfelejtettem.
- Semmi baj.Lényeg,hogy jól vagy.-mondja,de hangja nem csengett valami meggyőzően.
- Anya, baj van ugye?-kérdeztem.
- Nem, nincs baj,csak fáradt vagyok.Alig várom,hogy lássalak.-mondta.- Szeretlek kicsim. Vigyázz magadra!
Tudtam,hogy nem akar beszélni,így nem feszegettem a témát.
- Én is szeretlek,nem sokára találkozunk.-és letettem.
Ideje átöltöznöm, mert a végén Bill szívbajt kap. Megfordultam,és Billel szemben találtam magam.
- Máris átöltözöm,csak...-magyarázkodni akartam,de mutató ujját a számra rakta,hogy fogjam be.
- Tetszel így,sőt...nagyon.-mondta közbe végig mért alaposan.- Szeretném ha eltáncolnád nekem még egyszer amit ma este.-mondta rekedten. Azt hiszem tátva maradt a szám, sőt még szavakat sem találtam. Biztos beképzelem magamnak ezt az egészet,és igazából azt mondta hogy menjek öltözni.
- Komolyan azt kéred tőlem,hogy táncoljak neked?-kérdeztem elfúló hangon.
- Komolyan,nem volt egyértelmű?-kérdezte.
- De persze az volt.-mondtam,még mindig kábultan.- Hol táncoljam el? Itt?-kérdeztem.
- A szobámba.-válaszolta.
Újra a szobájába voltunk,becsukta az ajtót és oda húzta a szoba közepére a széket,ő pedig leült az ágyra velem szembe. Rácsatlakoztattam a telefonomat a hangszóróra és elindítottam a számot,aztán elkezdtem táncolni. Kalapom nem volt de nem bántam, így is elég hiteles lesz szerintem. Bill szemei éhesen csillogtak, tekintete végig követett. Minden egyes mozdulatomat. Most először éreztem magamat valami ribancnak. Mintha egy kuncsafthoz jöttem volna,hogy kielégítsem a vágyait. A hideg kirázott ettől a gondolattól. Tudom,hogy Bill nem ezért hozott el hozzájuk. Felugrottam a székre,és jobbra balra ringattam a csípőmet. Utána lejöttem a székről,és megkerültem a széket,és elé léptem. Ez már nem volt benne a koreográfiába. Kezeit a csípőmre rakta,én pedig ringatni kezdtem újra. Végig húzta a kezét a lábamon,majd vissza aztán megállapodott a keze a harisnyakötőn. Megremegtem érintéstől,mire elmosolyodott. Végig simítottam arcán, egymás szemébe néztünk,majd hirtelen magával rántott,és rajta feküdtem. Egyik keze a derekamon másikkal a számon simított végig. Elkaptam a kezét,és belecsókoltam a tenyerébe,aztán lassan megcsókolt. Mi a csuda van vele? Annyira nem értem őt. A lassú csókból követelődző lett, benyúltam a pólója alá,nem tudom meddig enged elmenni,de feszegetem még  a határokat. Lehúztam a pólóját és félre dobtam. Végig csókoltam a felsőtestét, majd beleharaptam a nyakába,mire egy nyögés hagyta el a száját. Levette a felsőmet,aztán kikapcsolta a melltartómat,és eldobta. Felült velem együtt,és így csókolóztunk tovább.
- Jézusom öcskös,mióta hallgatsz...- nyitott be Tom,mire Bill magához szorított,hogy a bátyja semmit se lásson.
- Baszd meg Tom! Nem tudnál kopogni?!-ordított rá Bill. Rohadt kínosan éreztem magam.-Kifelé a szobából!
Tom kiment,aztán vissza jött.
- Egyébkén Nancy ül az öledbe?-kérdezte,mire Bill hozzá vágott egy párnát.
- Ne haragudj.-mondta,aztán homlokon csókolt.
Tudatosult bennem,hogy félmeztelenül ülök az ölébe,és egyből magam elé kaptam a kezem.Gyorsan megkerestem a ruhám,és magamra kaptam,de Bill csak nevetett.
- Ez nem vicces!-szóltam rá.- Tom benyitott!
- Nem látott semmit ne aggódj.-mondta majd oda lépet hozzám és felemelte az államat.- Bármit is mond,ő aztán hallgathat,rengeteg nő ügye volt.
Bólintottam,de nem értettem hogy az előbb köztünk mi is volt.
- Bill...az előbb...amit...-a szavak alig jöttek a számra.- Szóval,amit az előbb...csináltunk...az mi volt? Megint valami hiba?-kérdeztem.
- Nem,de hogy is. Nancy én azt hiszem többet szeretnék tőled.-mondta komolyan.
- Többet?-kérdeztem vissza.
- Igen. Szeretnék veled lenni, az első perctől kezdve megbabonáztál a személyiségeddel,ahogy rám néztél.-emlékezett vissza.- Fontos vagy nekem.
- Akárcsak te nekem.
- Holnap elviszlek vacsorázni,mit szólsz?-kérdezte.
- Tökéletes,de ne valami puccos helyre.-mondtam mosolyogva.
- Mi sem járunk flancos helyre,csak ha muszáj.-felelte.
- Akkor rendben.
- Ne légy szégyenlős,tökéletes vagy.-suttogta a fülembe.
- Ne mondj ilyeneket,vagy megint az ágyadon kötünk ki.-suttogtam vissza a fülébe,mire elvigyorodott.

- Nahát gyorsan végeztetek.-szólalt meg Tom.
- Pofa be Tom!-szólaltunk meg egyszerre Billel.
- És még egyszerre is beszélnek.-pimaszkodott.
Ártatlanul oda mentem Tomhoz,elvettem a poharat a kezéből és a fejére öntöttem. Billből kirobbant a nevetés,aztán belőlem is.Végül Tomból is.
- Micsoda nő!-szólalt meg Tom.
- Az én nőm!- mondta Bill,mire elpirultam.
- Hát itt meg mi folyik? Tom miért vagy vizes? És Nancy?-kérdezte Georg és Gustav.
Egyikünk se szólalt meg, csak néztünk egymásra. Azt hiszem Tom is kínos helyzetbe került,talán életébe először. Billre néztem aztán Tomra,majd egyszerre megszólaltunk.
- Ejtsük a témát!

6.rész

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt! Jó olvasást! :)
Amélia.B

Nos, nem mentünk Párizsba helyette Essen-be mentünk,és élveztük azt a pár napot amit kizárólag kettesbe töltünk. Egy olyan hotelbe szálltunk meg,ami elég csöndes, csodálatos helyen van. Jó volt beszélgetni,hülyéskedni,mintha egy gondterhelt Billt látnék. Persze,ugyanúgy dolgozott,dalszövegeket írt,és Skype-on beszélt Tommal meg a többiekkel,én pedig addig elvonultam sétálni,vagy futni. Most sem tettem mást,elmentem sétálni,és zenét hallgattam. Már elég messze jártam a hoteltól,mikor megálltam és leültem egy padra. Bill-el nem beszéltünk arról a bizonyos dologról,hogy miért mondta hogy a barátnője vagyok. Szégyenli talán? Bánja  az biztos. Talán beszélnem kéne Tommal? Magam sem tudom mitévő legyek ebbe a helyzetben. Üzenetet is kaptam Cane-től,aki eléggé kivan fordulva magából. Na jó,ő mikor nincs kifordulva magából? Hiszen egy állat! Bill-nek még csak tudomást se szabad szerezni-e róla,hogy Cane többé kevésbé megfenyegetett,ha nem teszem azt amit mond. Miután Bill visszamegy L.A-be, minden a régi kerék vágásba fog kerülni. Hazudni fogok neki, ami egyáltalán nem tölt el boldogsággal. Képtelen vagyok hazudni neki,mert ha nem teszem,Cane tönkre teszi az életét és a bandáét. Ezt pedig nem hagyhatom. Nyújtok párat, aztán szaltózni kezdek,egyszer kétszer és még kétszer. Cigánykerekeztem,hídba mentem le, ugráltam,mint valami kecses balettos. Bár közöm nem volt a baletthez,csak lestem. Miután kellően kifárasztottam magam,de még nem eléggé,elindultam felfedezni magamnak a turista ösvényt. Igyekezetem megjegyezni,merre van a vissza fele út. Óvatosan mentem a lejtőn,de a sok kavicstól nagyon csúszott a lábam,és megcsúsztam. Égett a térdem,és a karom,ráadásul az elég béna kezemre estem,csodálatos. Még térerő sincs itt. A fene a kíváncsiságomba! Piszkosul fáj a lábam.ég mint a pokol. Megpróbáltam fel menni a lejtőn,de esélytelen volt. Elbotorkáltam  bal felé,és egy turista ösvényre érkeztem,de ez nem ugyan az,mert itt a jelek már sárgák,ott meg még kék volt. Olyan messze nem lehetek a hoteltől. A jó hír,hogy van némi térerő,szóval bekapcsoltam a GPS-t és beírtam a hotel nevét,hát sajnálatomra sétálhatok 3 km-t mire visszaérek. Problémám nincs a 3 km-rel,de a fájós lábammal,nem igazán repestem az örömtől.
Elég piszkos voltam,és izzadt mire visszaértem a hotelbe, próbáltam nem feltűnősködni,de ez lehetetlen volt. Koszosan és csapzottan belépni egy ilyen csili-vili helyre elég ciki volt,főleg,hogy minden szem rám szegeződött.
- Kisasszony,elnézést.-szól utánam a recepciós.- A barátja már tűvé tette maga után az egész hotelt.-mondja.
- Á, köszönöm hogy szólt. A szobájába van?-kérdeztem.
- Nem, a bárba van.-mondja.
- Köszönöm.-mondom.
Mielőtt a bárba mennék,felszaladok a lakosztályunkba, és magamra kapok egy cseresznye piros koktélruhát. Kicsit rendbe szedem magam,aztán a bárba megyek. Még mielőtt betenném a lábam a bár részre,egy lány lóg Bill nyakán. Szőke haj,és olyan olyan koktélruhája volt mint nekem. Hát ez remek,ki ez a lány? Még mielőtt meggondolhattam volna magam,oda siettem hozzájuk,és megköszörültem a torkomat. Mindketten felém fordultak,majd a lány szólalt meg.
- A barátnőd?-kérdezi Billtől. Ribanc!
- Nem,csak egy barátom.-válaszolja. Csak egy barát! Hallottad Nancy,csak egy barát. Enyhén mosolyogtam,hogy még véletlenül se látszódjon rajtam,mennyire megbántottak a szavai.
- Én magatokra is hagylak titeket.-mondja ez a ribanc és puszit ad Bill arcára.- A számomat megadtam,hívj bármikor.-teszi hozzá. Hogy mi?! Ezzel a szőke hajú olcsó lotyóval töltötte az idejét,és még számot is cseréltek? Na ne,ez sok!
- Kerestelek. Merre jártál?-kérdezi.
- Sétáltam.-fogom rövidre és leülök viszonylag távol tőle.
- Mellettem is van még hely.
- Azt meghagyom a kis szőkédnek.-kimondtam mielőtt megakadályozhattam volna. Úgy nézett rám,mintha leforráztam volna. Hát én is így éreztem,mikor csak egy barát vagyok.
- Mi ütött beléd Nancy?- kérdezi.
- Semmi.
A féltékenység túlságosan eluralkodik rajtam. Elegem van ebből! Felpattantam a helyemről,és visszamentem a lakosztályba. Valójában rohantam mint egy őrült. Leültem az ágyra és csak néztem a semmibe. Más lányokkal enyeleg,de azt mondta a barátnője vagyok aztán letagadta. Bill nem jött utánam, ugyan miért is jött volna? Talán össze kéne cuccolnom és haza mennem. Eddig olyan jól elvoltunk,most mi történt? ja,persze az a lotyó. Szívem szerint megfojtanám. Na jó,lenyugszom és megkeresem Billt. A bárban  nincs,ezért kimentem a hotel elé,és kicsit arrébb megláttam cigarettázni, de közbe telefonált. Háttal ült nekem, így óvatosan lépkedtem felé. Mikor oda értem mögé,átöleltem a nyakát. Beszívtam az illatát,a kedvenc illatomat a világon.
- Visszahívlak.-mondta a telefonba,aztán letette.- Sajnálom,bunkó voltam. Nem értem mi a fene volt velem.-mondta gyengéden. Felém akart fordulni,de nem hagytam,tovább ölelgettem. Finoman kibújt az ölelésemből,aztán felém fordult majd az ölébe húzott. Átkaroltam a nyakát,ő pedig a derekamat fogta.
- Néha nagyon gyökér tudok lenni,ne haragudj Nancy.-folytatja.- Ha nem megfelelően viselkedem,nyugodtan lekeverhetsz egyet. Amúgy Tom üdvözöl.
- Nem mondasz semmit?-kérdezi.
Megráztam a fejem, olyan jó volt hallgatni ahogy beszél. Megnyugtató. Fel se fogtam mi hangzott el eddig,csak a hangjára koncentráltam. Ráhajtottam a fejem a vállára,ő pedig a térdemre tette a kezét. Felszisszentem egyből.
- Aú.
- Ne haragudj,mit csináltál a lábaddal?-kérdezi aggodalmasan.
- Elestem.- mondtam, kicsit lekerekítve a történetet.
- Na várj csak.-mondja,majd feláll,ez által nekem is muszáj.- Ülj le,és nyújtsd ki a lábad.-utasít finoman.
- Mit akarsz csinálni?
- Bízd csak ide.-kacsint.-Na kérem a lábad.
Nem tudtam,nemet mondani neki,ezért azt tettem amit kért. Leguggolt elém,és egyre közelebb ért a szája a térdemhez. Puszit akar adni a lábamra! Itt fogok elájulni. Nagyon lassan puszilta meg a sebesült térdem,én pedig beleremegtem. A számba haraptam,hogy türtőztessem magam. Még egy puszit adott a térdemre,aztán még egyet,de aztán már követni se tudtam. Csak a száját éreztem,ahogy nedves puszikat hagy a fájós,sebesült térdemen. Kapaszkodtam a padszélébe,hogy nehogy megtörjem a pillanatot,és ne akarjam letámadni Billt. Azt hiszem az hozott vissza a jelenbe,hogy Bill simogatja a lábam,aztán hirtelen feljebb került a keze a lábszáramról a combomra. Vajon tudja mit csinál? Felállt,gyanítom elzsibbadt a lába. Égetett a tekintete. A fülemhez hajolt,és suttogott valamit a fülembe,de nem értettem,mert a forró lehelete csiklandozta a nyakam.
- Tetszik...a...ruhád.- suttogta tagoltan.- És a bőröd is.
Elakadt a szavam, most már biztos,hogy valamit szívott,vagy túl sokat ivott. Félek,ha megkérdezem vége a pillanatnak a varázsnak. Jobban tetszik ez a Bill. Félre söpörte a hajamat a nyakamból,és belecsókolt a hajlatba. Most már tuti transzba van,Tom mondott neki valamit? Vagy a szőkét nem érte el? Gyorsan kivertem a fejemből ezt a gondolatot. Bill szívja a nyakam. És csak most tűnt fel? Meg kell szakítanom ezt az egészet,akár mennyire élvezem,de Billel valami nem stimmel. Mintha érezné,hogy mire készülök,erősebben kezdi szívni a nyakam,nekem pedig egy apró nyögés szalad ki a számon. Vagy most eltolom magamtól vagy soha. 3,2,1 most! Áh nem mégsem,nem ez a pillanat. Akkor most? Nem megy,cserben hagyott minden erőm. Basszus! Látszani fog,hogy kiszívták a nyakam. Normális körülmények között nem zavarna,de Billt zavarni fogja,ha holnap meglátja. Finoman a mellkasára tettem mindkét kezem,és próbáltam eltolni.
Felkapta a fejét,és a szemembe nézett. Aztán a számra tévedt a tekintete. Bajban vagyok!
- Minden rendben?-kérdezem.
- Nem,olyan tehetetlen vagyok veled. Közel akarlak tudni magamhoz,vigyázni rád mindig,de én csak a barátod lehetek.-mondja. Ne már megint itt tartunk,remek.
- Néha többet akarok tőled,mint most,de ugyan akkor rájövök,hogy ezt nem tehetem.-magyarázza.- Örülök,hogy megállítottál, bízok benned.
Hogy mi?! Szóval ez valami bizalom teszt volt? Arcul csapnám magam,hiszen már egy párszor elmondta,hogy csak és kizárólag barátok.
- Miért mondtad,hogy a barátnőd vagyok?-kérdezem szinte sírva.
- Fogalmam sincs.- válaszolja.
Alig akarok hinni a füleimnek, ez nem velem történik. Felálltam a padról,és a szemébe néztem.
- Te vagy a legszívtelenebb ember a világon Bill Kaulitz!-fakadok ki,és elviharzok mellette.
- Nancy várj!-kiált utánam.-Nancy!
Még csak megfordulni se akarok, olyan gyorsan lépkedtem a hotel felé ahogy csak tudtam,de Bill elkapta a karom és a falhoz szorított.
- Hallgass meg!-kérte,de én nem akartam.- Bármit megtennék csak hogy ne szenvedj miattam,de csak téged próbállak óvni.-mondta őszintén. Túlságon fájt amiket mondott,és csak forrtam a dühtől.
- Kérlek eressz!
- Nem! Nem amíg nem higgadsz le.
- Unom az ostoba játékaid Bill! Döntsd már el mit akarsz!- fröcsögöm.- És most elengedsz.-mondom higgadtan.
- Emlékszel mikor a tv-be voltál? Elsimítottam,de nem akarlak a médiának kitenni,fogalmad sincs mire képesek.-vesz egy mély levegőt aztán tovább beszél.- Kérlek ne nehezítsd meg ezt az egészet,és fogad el,hogy barátok tudunk lenni. A média csúnya dolgokra képes Nancy, és ebbe nem foglak belerángatni.- fejezi be csöndesen,és elenged.
- Erősebb vagyok mint gondolnád,de nem engeded,hogy megmutassam.-mondom őszintén.- Tudtam volna Brüsszelbe is kezelni a helyzetet,de te megjelentél. Így csak azt látod,hogy egy lány vagyok akit folyton meg kell menteni.-csupa sértettség a hangom.
Még mielőtt bármit mondhatott volna,megszólalt a telefonja.
- Ezt muszáj felvennem.-mondja,és már el is tűnik.
Ugyanúgy álltam ott a falnál,és néztem a sötétbe. Aztán meghallottam a hangját,dühös volt,szinte felrobbant. A hang irányába mentem és hallgattam mit beszél.
- Tom,mond meg neki,hogy nem tudok most vissza menni,még nem!-sistergett.- Ne légy hülye Tom,nem jöhettek ide, elintézem és megyek.-mondta majd letette,aztán rágyújtott.
- Miért nem mész vissza?-kérdeztem halkan.
- Te hallgatóztál?
- Lehetséges.
- Mennyit hallottál?-kérdezi.
- Nem sokat,de miért nem mész vissza?-kérdezem újra.
- Mert nem akarok úgy visszamenni,hogy haragban vagyunk Nancy.
- Nem vagyunk haragba,visszamehetsz.-mondtam hűvösen,aztán ott hagytam őt.

***

A szekrényből figyeltem,ahogy engem keres Ő. Bántani akart megint,de most elbújtam tőle. Az ágy alatt keres, aztán közelebb jön a szekrényhez,és kinyitja az ajtót. Gúnyosan elmosolyodik,és kirángat a búvóhelyemről. Szorítás erős, úgy érzem a eltöri a csontom. Át vitt egy másik szobába, bezárta az ajtót,és a földre lökött. A hajamba kapott,és húzni kezdte,könnyek szöktek a szemembe. 
- Segítség!-kiáltottam. 
- Nem hall senki,sikíts csak ahogy akarsz.-morogta. 
Megütött,szinte fel se fogtam mikor ütött,csak hogy ég az arcom. Miért bántasz? egy hang se jött ki a számon.Belém rúgott,aztán felrántott,és kést szegezett a torkomnak.
- Gyenge vagy Ciara! - mondta. 
Nancy!
Valaki szól,de túl messze van. 
- Emlékezni fogsz rám egész életedben, miattad ment tönkre az életem.-mondta a fülembe,aztán végig húzta a pengét a combomon fel az oldalamig. Sikítottam teli torokból.
Nancy! Ébredj!

- Nancy ébredj!-ráz meg valaki.
Kipattannak a szemeim, zihálok mintha egy maratont futottam volna le. Csupa víz vagyok,és reszketek. Billt pillantom meg magam előtt,rémülten mér fel.
- Bill.- suttogtam mantra ként.-Bill.-zokogom.
- Csss.-magához szorít,dédelget.- Semmi baj,rosszat álmodtál. Itt vagyok,nem történhet bajod.-nyugtatgat. Lassan elalszom Bill karjaiban,és megnyugszom.

Másnap arra ébredek,hogy Bill cirógatja a nyakam,de közbe szorosan ölel. Felé fordulok,és a szemeibe nézek,valóságos. Tényleg itt van. Mi volt az az álom? Nem értem. Ki a fene az a Ciara? És miért bántott engem,miért hívott Ciara-nak? Nem értem,olyan zavaros az egész. Remélem soha többet nem álmodok ilyesmit.
- Jól vagy?-kérdezi aggódva. Bólintok, ennyire megrémítettem az éjszaka?
- Mit álmodtál?-kérdezi óvatosan. Most mondjam azt,hogy nem tudom?
- Nem igazán tudom, olyan valótlan az egész.-mondom félig meddig őszintén.- Beszélhetnénk másról?
- Persze,ne haragudj.-mondja.- Tom és a többiek ide tartanak.Gondoltam együtt lehetnénk míg nem megyünk vissza L.A-be.
- Ez tök jó.-mondtam,és tényleg örültem. Bár nem tudom,mennyire hallatszott a hangom boldognak,egyszerűen nem megy ki a fejemből azaz álom.
- Ha gondolod meg mondom a fiúknak...-ajánlotta fel,amiről hallani se akartam.
- Megyek,jól vagyok ne aggódj.-mondtam,és ruhát kezdtem keresni a szekrényből. Kikaptam egy türkiz pólót,meg egy fekete nadrágot. Két óra múlva már Tom,Gustav és Georg megérkeztek és lent ökörködtek a parkba mind a négyen. Én csak később mentem le hozzájuk, kicsit össze kellett szednem magam.
- Nahát,egy Nancy!-kiáltja Georg. Elmosolyodom,és lépkedek felé,majd megölelem.- Mizu?-kérdezi lazán.
- Minden rendben.-felelem.-Hogy megy a stúdiózás?
- Remekül,csak egy fogaskerék hiányzik a bandából.-mondja közbe Bill felé bök a fejével.- Problémás nélküle melóznunk.
- Önszántából nem megy vissza.-mondom közbe szúrósan nézek rá,mire nevetni kezd.
- Nyugi Nancy,nem kell felkapni a vizet olyan gyorsan.-cukkol,és elszalad,én pedig kergetni kezdem.
- George ezt még megbánod!-kiáltok utána.
- Egy tízest rá,hogy Georg nyer.- mondja Tom.
- Tartom.-csatlakozik Gustav.
- Emelem.-mondja Bill.
- Kapjátok be! Hallok mindent!- kiabálom nekik,közbe szaladok Georg után,aki épp egy fa mögé bújt el.
- Megöllek Listing!
A fa mögé mentem,hogy elkapjam Geogot,de már nem volt a fa mögött. Mire ráeszmélhettem volna,merre van,elkapott hátulról.
- Azt hiszem nyertem.-mondja.- A többiek fogadtak,azt hiszem behajtom rajtuk,és meghívlak valamire.
- Kösz nem.- bele rúgtam a lábába.és futni kezdtem vissza. Georg erősen a nyomomba volt,én pedig rákapcsoltam.
Már majdnem elértem egy padot,de Georg elkapott,aztán elborultunk. Nevettünk egymáson,annyira felszabadultam ettől a fogócskától.
- Mire hívjalak meg?-kérdezte.
- Szerintem fogd be Listing!-mondom nevetve.- Azért egy hamburgerre meghívhatsz.
- Megbeszélve.-felelte,és fel kelt a földről,majd felsegített engem is.- Szedjük be a pénzt.
- Kérem a pénzem.-közli egyszerűen Georg,és nyújtja a tenyerét,erre Tom belecsap.
- Pacsi haver.
- Tom,te fogadtál először,szóval perkálj!-mondtam Tomnak,közbe Georg vállán pihentettem a kezem.
- Ez szemétség!
- Mindig ez van.- szólal meg Gustav.
- Te is kezded?-kérdezi Tom.
- Fáj az igazság bátyó?- kérdezi gúnyosan Bill.
- Kussolj!
Mindenki nevetett csak Tom nem,szegény megesett a szívem rajta.
- Menjünk enni szerintem.-javasoltam.
- Menjünk.-értetek egyet velem a többiek,de Tom még mindig durcáskodott.
- Gyere pajti,ne füstölögj.-mondtam neki,és átkaroltam a vállát. Így mentünk enni, valami falatozóba. Rengeteget nevettünk,olyan idióták. Tom is felengedett, de azért mér fújt kicsit. Jó este lesz,ez tuti biztos. Vajon mi lesz még?

5.rész

Bonbon

Iszonyatos bűntudatot érzek, nem tudom mi történt előző este. De bízom magamban,és tudom hogy nem feküdtem le Tommal,nem tettem meg mert Billt szeretem. Sajnos az ő részéről ez nem kölcsönös,csak mint barát- Mit tegyek? Nem tudom. Úgy döntöttem,hogy elmegyek Natasához,és gyakorlok. Képes vagyok rá,egy erős fájdalomcsillapító és a sín.
- Jó híreim vannak Nancy! - ugrik  nyakamba Natasa.
- És pedig?
- Lefognak szerződtetni Brüsszelben Nancy!-mondja izgatottan.-Hát nem csodálatos?
- Engem?-nyökögöm.
- Igen,téged.
- Én nem akarok Brüsszelbe menni, ez még is kinek a....-már rájöttem.- Cane.
- Ez egy remek lehetőség.-magyarázza.- Holnap indulunk tárgyalni.
- Tessék?! - sipítom.-Szó se lehet róla.
- Nancy ne csináld már, nagyon jó lesz. És ott leszek veled.-nyugtatgat.

Összepakolom a cuccom,és közbe elérni próbálom Billt,hogy beszéljünk,de nem veszi fel. Már este nyolc,mire elkészülök,és a cuccom leviszem az ajtó elé. Abban a pillanatban,hogy leteszem a sporttáskám,csengetnek. Az ajtóban személyesen Bill áll.
- Szia.-mondja,majd a cuccomra néz,és felvonja a szemöldökét.
- Szia.- köszönök.- Holnap Brüsszelbe megyek.
- Hogy hova?!-kérdezi.
- Jól hallottad, leakarnak szerződtetni.-felelem.
- De hát, nem mehetsz el ilyen messzire. Túl távol lennél tőlem.
Ettől megdobban a szívem,és ettől még jobban szeretem őt, bárcsak ő is így szeretne.
- Ez a munkám Bill.-mondom fájóan. - Tovább kell pakolnom.-fogom menekülőre és becsukom az ajtót,felszaladok a szobámba,és sírni kezdek. Barátok vagyunk,de nekem ez nem elég. Durván törlöm le a könnyeim. Arra leszek figyelmes,hogy dobálják az ablakom. Kinézek,és Bill az aki apró kavicsokkal dobálja az üveget. Feltolom az ablakot,és csak értetlenül nézek rá.
- Bemegyek.-mondja és mászni kezd. Jézusom ez megőrült.
- Ez veszélyes Bill,inkább beengedlek.-mondom idegesen.
- Ne aggódj,másztam már fára is.
- Nagyon vicces,de ez nem egy rohadt fa!
- Valaki ideges.-csipkelődik.
- Persze,hogy ideges vagyok.-mondom morcosan.- Épp megölni készülöd magad.
- Dehogy is.-feleli.- Menj hátrébb!- utasít én pedig teszem amit mond. Gyorsan kitámasztom az ajtót,mire megfordulok Bill már a szobámban áll.
- Nincs kulcsod?-lihegi.
- Nincs.-mondom,de még mindig csak állok az ajtó előtt.
- Gyere ide.-tárja ki a kezét.
Már sietek is a karjába, szorosan ölel. A nyakába fúrom az arcomat,és belélegzem az illatát. Tuti érzi,milyen hevesen ver a szívem. Soha nem akarom elengedni őt. Puszit nyom a fejem búbjára, de nem ereszt. Vajon megbeszélték a dolgokat Tommal? Bizonyára igen,vagyis remélem. Lassan elenged,majd felmér.
- Nem biztos,hogy elengedlek.-mondja vigyorogva.- Hogy van a kezed?
- Jól.-hazudom.
- Pocsékul hazudsz Nancy.-mondja.
- Mit akarsz hallani,hogy fáj?-kérdezem.
- Pihentetned kéne a kezed, így csak tönkre teszed még jobban.-mondja szigorúan,de megsimítja az arcom.
Ez a pillantás valamit elindított a testemben,valamit ami arra késztet csókoljam meg. Nem tehetem meg ezt vele. Még itt hagyna.
- És hogy hogy eljöttél hozzám?-kérdezem gyorsan.
- Úgy éreztem beszélnünk kell,nem akartam hogy haragban legyünk.-mondja könnyedén. Aztán újra úgy néz rám,mint aki itt helyben letépné a ruhámat. Nagyot nyelek,és gyorsan az íróasztalomhoz lépek,mintha valamit keresnék. Megmarkolom az asztal szélét,túl meleg van,és érzem hogy mögöttem van. Innen nem szabadulok,nem mintha akarnék.
- Nancy, szükségem van arra,hogy megcsókolj.-suttogja a fülembe. Úristen!!
- Miért?-kérdezem elhaló hangon.
- Csak.-közli,és szembefordít magával. Tekintet,úgy égett mintha égne minden körülöttünk. Magához húz,és lecsap a számra. Ahogy mohón csókoljuk egymást össze koccannak a fogaink. Tudom,hogy most hülyének fogsz nézni,de valami nem stimmel Billel. Nem rég jelentette ki,hogy barátok vagyunk és azok is maradunk. Akkor ez most mi hirtelen?
- Nancy,hova mész?!-ordít apám az ajtó másik oldaláról. Sose jöhetett volna jobbkor. Elakarom tolni magamtól Billt,de nem hagyja,na jó most már tuti nem oké valami.
- Bill,eressz.-suttogom.
- Nem!-mondja dacosan.
- Azt mondtad barátok vagyunk,és azok is maradunk.-mondom,aztán gyorsan a szám elé kapom a kezem.
- Azok is vagyunk.-mondja.- Csak szükségem volt erre,de te nem hagytál érvényesülni.
- Hogy mi?-háborodok fel,kicsit hangosabban mint kellene.
- Nancy van nálad valaki?-kérdezi,közben rángatja a zárat.
- Nem,és tűnj el!-mondom.
- Nancy azonnal vegyél vissza!
- Bill azért jöttél hogy beszéljünk,hát hallgatlak.-mondom,és igyekszem nem tudomást venni arról ahogyan bámul.
- Tommal már megbeszéltem,azt mondta nem történt semmi sem,ismerem a bátyámat Nancy.-mondja.-Képes kihasználni a helyzetet,de nem tette,hiszek neki.
- Én pedig megerősítem,hogy semmi sem történt köztünk.-felelem magabiztosan. Elmosolyodok,ahogyan néz. Egész este csak beszélgettünk,mesélt a szüleiről,hogy elváltak,de a nevelőapjával remekül kijöttek. Mesélt a suliról,hogy mindig is furán néztek rá amiért elég más stílust képviselt. Ha egy osztályba jártunk volna,én tuti imádtam volna. Olyan sok mindent mesélt,hogy bealudtam,de nem azért mert unalmas volt,órákig hallgattam volna még,de sajna elfogott az álom.

Arra ébredtem hogy rezeg a telefonom,de ahogy jobban észhez térek mellettem Bill szuszog. Nagyon édes ahogy alszik, eszembe jut a tegnap és a számhoz kapok. Basszus! A csókja, olyan követelőző volt, mintha a dühét akarta volna tompítani. Óvatosan kikászálódok az ágyból,és ügyelek arra,hogy esés nélkül menjek a fürdőbe a telefonommal együtt. Natasa küldött egy üzenetet,ami egyáltalán nem jó.

Sajnálom csajszi,de nem tudok veletek tartani Brüsszelbe,közbe jött egy két ügy.

Vigyázz magadra! 

Puszi.

Ui: Tartsd meg a 3 lépés távolságot Cane-nel!

Olyat mondj amit már nem tudok! Ha ez kiderül,hogy én Cane-nel utazgatok kettesben,engem Bill kinyír,vagy inkább Cane nyír ki előbb. Muszáj vigyáznom vele. Ahogy meghallom a padló nyikorgását,ijedtemben  kiesik a kezemből a telefonom,és szét esik a padlón. Jaj basszus! 

- Nancy minden oké?-kérdezi Bill az ajtó másik oldaláról.

- Persze,csak leejtettem a szappantartót.-hazudom. 

- Oké.

Ez jól ment. Most azon gondolkodsz,miért hazudtam neki. Hát azért mert nem tudok a szemébe hazudni. Képtelen vagyok. Tudni fogja hogy titkolok valamit,ha meglátja a telefont nálam. Gyorsan összerakom a telefont,vissza kapcsolom,és egy törölköző alá teszem.

- Megengeded,hogy letusoljak gyorsan?-kérdezi a ágyamon ülve. Azt hiszem megszólalni is képtelen vagyok. 

- I-igen.-dadogom ügyetlenül.

Bill elmosolyodik és felém tartva leveszi a felsőjét,így megcsodálhatom a testét. Tökéletes,és a tetkói irtóra passzolnak hozzá. 

- Ne bámulj annyit.-csíp finoman az arcomba,majd becsukja maga után az ajtót. Direkt csinálta! 

Ránézek az órára és kissé elhűlök,fél óra múlva itt van értem Cane. Gyorsan előveszek egy testhez simuló fekete ruhát meg egy magassarkút. Aztán felkötöm a hajam, majd kihúzom a szemeim,kicsit bepúderezem az arcom és kész. Abban a a pillanatban nyílik a fürdőajtaja,és Bill néz rám dühösen. Sajnos a telefonom a kezébe.

- Ugye ez csak véletlen,hogy a fürdőbe volt?-kérdezi ironikusan.- Azt hittem,nem kettesbe mész vele.

- Én is...de, hogy mertél a telefonomba kutakodni?-emelem fel a hangom,majd kikapom  a kezéből a telefonom.

- Csak a holttestemen keresztül mehetsz vele Nancy!-jelenti ki.

- Csak,hogy tudd elmegyek Brüsszelbe nélküled!- mondom,és sarkon fordulok,de ő utánam nyúl és magához ránt. Szorosan tart, majd egymás tekintetét fürkésszük.

- Nem tudom,mit tennék ha bajod esne.- suttogja,majd az arcát a nyakamba fúrja,és belepuszil. Cirógatom a nyakát, ujjaim a tetoválásán korcsolyáznak. -Kérlek,ne menj el! Tudom,hogy kifogja használni a helyzetet.- mondja újra dühösen.

- Nyugodj meg,semmi bajom sem lesz.- nyugtatom meg,majd arcon puszilom.- Muszáj indulnom.

Nos, nagy nehezen Bill elengedett,de a lelkemre kötötte,hogy hívnom kell legalább félóránként,vagy majd ő hív. Cane-nel már csak Brüsszelben találkoztam, aki úgy bámult majd kiesett a szeme. Úgy szorítottam a táskám fülét,hogy az ujjaim teljesen elfehéredtek. Egy étteremben ültünk le, én igyekeztem a lehető legtávolabb ülni a menedzseremtől,de ő direkt úgy ült,hogy hozzám érhessen. Minek jöttem el?? Már majdnem elrohantam,mikor megérkezett a férfi. Közeledett felénk,aztán kezet rázott Cane-nel majd felém pillantott és elvigyorodott. Na remek.
- Üdvözlöm, Karl Cortez vagyok.-ölel meg hirtelen .- És kit tisztelhetek meg e gyönyörű hölgy személyében?-kérdezi nyájasan. Kényelmetlenül érzem magam.
- Nancy ...- nyögöm ki nehezen,de félbe szakítanak.
- Azonnal vegye le a barátnőmről a kezeit,mielőtt letépem!-morog az a jól ismert hang. Megkönnyebbülést érzek,de közbe meg is fojtanám. Ugrott a melóm. Várjunk csak,azt mondta,hogy a barátnője vagyok. Tátva marad a szám. Mr.Cortez elenged de Cane úgy vicsorog mint egy farkas. Na nem,én ezt nem játszom!
- Nancy te itt maradsz!-szól rám Cane.
- Egy frászt maradok itt!-közlöm.- Nem parancsolsz nekem.
- De hogy nem drágám.-szorítja meg a kezem,mire Bill megjelenik és hatalmasat behúz neki. Bill a háta mögé terel,én pedig onnan lesek, hogy mi van.
- Nem ajánlom,hogy még egyszer hozzá érjen Nancyhez!-mennydörgi,majd újra behúz neki és újra. Jesszus,ez agyon veri, próbálom visszafogni Billt.
- Bill kérlek,nyugodj le,gyere menjünk!-húzom el,de olyan nehéz
- Bill,kérlek!- mondom most már hisztérikusan. 

Nagy nehezen kivonszolom az étteremből, és fékezni próbálom,hogy higgadjon le,és ne merjen vissza menni.
- Könyörgöm higgadj le.-kérem szépen. Hozzá bújok,és várom,hogy átkaroljon,de nem teszi,így megfogom mindkét kezét és magam köré kulcsolom. Így állunk legalább öt percig,nem mintha bánnám,de beállt a hátam. Próbálok kibújni az öleléséből,de most nem enged,csak szorít.
- Ezért mondtam,hogy nem jöhetsz.-mondja még kissé dühösen.
- Tudom,sajnálom.-mondom,bár nem értem miért kérek bocsánatot. Nekem ez egy munka lett volna.
- Jobb ha elmegyünk innen mielőtt visszamegyek az étterembe.-mondja és maga után húz.
- Hova szeretnél menni?-kérdezi.
- Hát én itt semmit sem ismerek.-mondom.
- Én se,de elnézhetnénk Párizsba.
- Párizsba?-kérdezek vissza.
- Igen,vagy máshova szeretnél menni?
- Jó Párizs,csak egy vasam sincs.-motyogom.
Megtorpan erre a kijelentésemre,és felém fordul.
- Velem vagy,felejtsd el a pénz kérdést.És ne próbálj meg veszekedni.-figyelmeztet,majd tovább megyünk egészen az autójáig. Meg se szólalok,csak beszállok a kocsiba,és bekötöm magam,majd figyelem ahogy Bill is beszáll és elindulunk.
- Miért mondtad,hogy a barátnőd vagyok?-csúszik ki a számon.
- Nem ezt mondtam.-mondja,de nem néz rám. Jól hallottam amit most kiejtett a száján?
- De igen ezt mondtad,nem vagyok süket!
- Félre érthetted.-mondja komoran,de közben koncentrál az útra.
Most inkább hallgatok,de még nem végeztünk az biztos! Tudom,hogy mit hallottam ,és ő is nagyon jól tudja.

4.rész

Sziasztok!
Elnézést a késésért,de nagyon sok dolgom volt. Jó olvasást! :)

Amélia.B

Abban a pillanatban,hogy tudatosult bennem a tény,hogy benne vagyok a tv-ben,rohantam Billhez. Úgy dörömböltem a bejártai ajtaján,hogy azt hittem beszakad. Végre egyszer csak ajtót nyitott valaki aki nekem egyáltalán nem szimpi,méghozzá Eva,az a ringyó.
- Te?!-kérdezi megvetően.
- Ugyan ezt kérdezhetném én is.-fintorogtam.-Hol van Bill?-kérdeztem sürgetően.
- Épp zuhanyzik, tudod nem rég voltunk túl...-mondja önelégülten.
- Rohadtul nem érdekel,te olcsó lotyó!-sziszegem.
Felnevet,majd rám csapja az ajtót. Szóval Bill ezt játsszuk,hát oké,te akartad. Egy olcsó lotyóval hemperegsz,miközben tegnap arra kértelek csókolj meg,igaz hogy taccs részeg voltam,de akkor is. Mi van benne ami bennem nincs? Tagadhatatlanul féltékeny vagyok,igen beismerem. Nem telt le a három hét,de fütyülök rá,ideje bevetnem magam újra. Levettem magamról a kötést,és helyette egy csuklóvédőt  vettem fel. Összerámoltam a cuccomat, és rohantam az edzőterembe.
- Nancy,neked nem tabu az edzés?-kérdezi Natasa meglepődve.
- Nem,szeretnék edzeni,és este fellépni.-közlöm komolyan,mire ő újra meglepődve néz rám.
- Biztos ezt akarod?-kérdezi. Ha nincs itt Cane nagyon rendes is tud lenni.
- Igen,biztosan.-felelem magabiztosan. Natasa bólint,aztán bemelegíteni kezdünk. Szép lassan csinálok mindent, Natasa úgy bánik velem mint egy hímes tojással,de szokatlanul jól esik. Ahogy pörgök a rúd körül,szép lassan feloldódok, és kizárok mindent. Bill hangja tölti be a termet,méghozzá a Run Run Run c. daluk. Új koreográfiát találtunk ki Natasával, kicsit újítottunk. Tök jól megértjük egymást jelenleg.
-  Miért döntöttél úgy,hogy a sérült kezeddel neki állsz edzeni?-kérdezi,miközben lóg a rúdon.
- Már nem bírtam otthon ülni.-hazudom.- Amúgy,miért vagy ilyen kedves velem?
- Én bírlak téged Nancy, de Cane közelében nem könnyű jó fejnek lenni.-mondja őszintén,és pörögni kezd.
Nem tudok mit mondani,csak mosolygok és tovább táncolok.

Totál kivagyok fáradva,de lassan színpadra lépek,és muszáj oda tennem magam. Írok egy SMS-t Billnek,hogy találkozzunk a bárba nyolckor. Ő egyből válaszol,hogy rendben van.
Meglátjuk mennyire jön majd be neked ez. A szerelésem egyszerűen tökéletes, fehér body aminek az oldalán fekete csipkék vannak,és erre vettem fel egy melegítő gatyát. A parókám most hosszú és fekete.
A telefonom rezegni kezd, Bill írt.

Hol vagy? A pultnál várlak.

Tökéletes. Remélem leesik az állad.

Minden fekete,egy szék van középen és háttal,leülök és ekkora felkapcsolódik a reflektor. És ekkor megszólal a We Found Us a Tokio Hotel-től. Felpattanok a székről,és félre rúgom,majd a jól begyakorolt mozdulatokat kezdem el. A pult felé nézek,és Bill épp kortyolgatja az italát, és azzal a ringyóval beszélget. Mit keres itt? Leveszem az álarcom és eldobom,ekkor érzem meg a két kezet a derekam körül. A táncos fiú Jake. Taperol,pont ahogy megbeszéltük,és ahogy lekapom magamról a nadrágot máris húzom fel magam a rúdra. Bill most néz engem,és egy másodperc alatt köpi ki az italát a lotyó ruhájára. Na végre valami! Pörgök,lógok a rúdon, és élvezem. Ahogy lefelé lógok,Jake szája sebesen közelít az enyémhez. Jaj ebből botrány lesz. Szinte érzem Bill dühét. Megérdemli! Én is ezt éreztem. Kecsesen lejövök a rúdról,és végig simítok Jake felső testén,és úgy teszek mintha megcsókolnám. Mindenki tapsol,fütyül, csak hogy Bill eltűnt.

Belépek a sötét öltözőbe,majd becsukom magam után és egyből felkapcsolom a villanyt. Bill ül a fotelba.

- Még is hogy a fenébe erőltethetted meg a kezedet?Mi ütött beléd Nancy?- dühöng.

- Az én kezem,és higgadj le,elvégre nem én voltam Eva-val.-mondom gúnyosan,miközben leveszem a parókámat.

- Miről beszélsz?-kérdezi.

- Ugyan kérlek,ő nyitott ajtót,míg te zuhanyoztál.-sziszegem. 

- Először is Eva csak beugrott, másodszor meg miért nem hívtál?-kérdezi ismét dühösen.

- Tudod mit? Tűnj el.-mondom higgadtan.

- Egy frászt tűnök el, te ott taperoltad azt férfit a színpadon,és viszont.-vicsorog.

- Csak nem féltékeny valaki?-kérdezem.

- Nem,egyáltalán nem.-mondja.

Persze,én meg hülye vagyok. Lekapom a műszempillámat,és felkötöm hajam,de Bill csak áll és néz.

- Szeretném ha tisztáznád azt az apróságot ami a tv-ben volt.-mondom.

- Már elsimítottam.

Bólintok,aztán az ajtóhoz lépek,hogy kitessékeljem.

- Ideje menned!-közlöm,és kinyitom,mire ő becsapja és neki lök az ajtónak.

- Tudom,hogy ezt nekem szántad Nancy.-suttogja a számnak.- És azt is tudom,hogy féltékeny vagy.

- Tévedsz.- mondom,és gúnyosan mosolygok rá.

Két kezét a fejem mellett támasztja,és lenéz rám. Szemei úgy csillognak akár a borostyán. Mindjárt felrobbanok itt. Jobban szemügyre véve a száját, feltűnik a piercingje is. Annyira szexi,neki minden jól áll. Remélem nem csak álmodom,és tényleg itt van. Tökéletes szája van, de mit csodálkozok,hiszen ő maga is az. 

- Bámulod a szám.- mondja pimaszul.- Nem foglak megcsókolni.-közli. Tényleg? 

Még mielőtt elvenné a kezét elkapom a farmer dzsekiét és magamhoz húzom őt.

- Igazán?-kérdezem.- Mit látsz abban a lotyóban? Ő vele lefekszel,és smárolsz...-ezt kimondtam? Nagyon úgy tűnik,ugyan is leforrázva áll előttem. Ó,hogy az Isten verje meg! Igazán megtanulhatnék uralkodni az érzéseimen,és tartani a számat. Hátrébb lép legalább fél métert. 

- Nézd...barátok vagyunk,és azok is maradunk.-közli ridegen,majd távozik. Én pedig sírva a földre rogyok,és csak bőgök. Az összes átkozott sminket lesírtam az elmúlt egy órában. Alig ismerem,mégis beleszerettem,de ő nem viszonozza. Hatalmas űrt érzek a mellkasomban, bárcsak elmúlna.

A buszon ülve csak bámulok ki az ablakon,kikapcsoltam mind két telefonomat. Nem akarok senkivel se beszélni. Megint elszúrtam,de csak is azért mert irtóra féltékeny lettem. 

Egy hét telt el,az eset óta. Folyamatosan lenémítva van mindkét telefonom, csak pihenek és alszok. Ez telik tőlem, bizonyára már vissza repült L.A.-be. Nem dolgozom,pihentetem a kezem túl erőltettem. Tom hívogat egyfolytában,de nem veszem fel neki. Senkinek sem,nem mintha olyan sokan keresnének. Percenként villogott a telefonom,és kénytelen voltam felvenni.

- Mi az Tom?-kérdezem a lehető legkönnyebben.

- Mi a fene van közted meg az öcsém között? Összevesztetek?-kérdezi.

- Nem.

- Bill nem tud koncentrálni se, és el se köszönt tőled.-magyarázza.

- Te nem mentél vissza?-kérdezem.

- Nem,én még nem,de ne tereld a témát.-csattan rám.- Mi történt?

- Tom semmi tényleg.-mondom újra.

- Nancy,vagy elmondod mi van,vagy azonnal oda megyek hozzád és kinyírlak!-mondja kissé fenyegetően.

- Gyere értem,és beszélhetünk.

- Oké,fél óra és ott vagyok érted.

A félórából háromnegyed lett,de nem bántam,így jobban össze tudtam magam szedni. Most,hogy kevésbé nézek ki zombinak, jobban érzem magam.

Beülök Tom kocsijába,és adok neki két puszit,aztán útnak indulunk.

- Szóval?-kérdezi sürgetve.

- Tegnap eljöttem hozzátok,és az a büdös lotyó Eva nyitott ajtót...-kezdek bele a történetbe.- Dühös lettem,és elmentem edzeni,este pedig küldtem egy SMS-t Billnek.-hadarom.

- Na állj! Te meg vagy húzatva? A kezed még nem gyógyult meg.- dorgál meg.

- Oké,tudom,hogy nagy butaság volt.- ismerem el.- Bill az öltözőmben várt...- mondom habozva.

- Nahát,úgy látom az öcskös tud belevaló is lenni.-vigyorog.

- Ez nem vicces!-szólók rá.- Pontosan olcsó voltam,mint Eva. Annyira felbosszantott az a nő. Még is mit lát benne?-kérdezem elkeseredve.

- Bill csak nem akar semmit se elszúrni, nem akarja feladni a barátságotokat.-feleli.- Ne sürgesd,adj időt neki. Amúgy nálam kéne próbálkoznod.-mondja pimaszul.

- Javíthatatlan vagy.-közlöm.

- Nevess kicsit. Rúgjunk ki a hámból.-mondja. Akkor még nem tudtam mire vállalkoztam.

Iszonyat másnaposan ébredtem Tom mellett. Tom még aludt, én pedig óvatosan szálltam ki az ágyából. Magamra kaptam a ruhámat,és halkan kimentem a szobából, majd lesiettem az előszobába. A konyhába Bill kávézott,és a telefonját nyomkodta. Remek.

- Szia.-köszörülöm meg a torkom.- Én már megyek is.

- Várj!- áll fel az asztaltól.- Itt aludtál?-kérdezi.

- Igen.-felelem.

- Te és Tom?-kérdezi szinte nem is tudom megvetően.

- Nem, semmi se történt ha ere célzol.-mondom,majd elmegyek.

Vajon tényleg nem történt semmi? Semmire sem emlékszem,csak néhány emlékfoszlány,de ez kevés. Bele se gondolok mit gondolhat Bill. Istenem,segíts!

3.rész

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Amélia.B

Now I'm That Bich

Miután eljöttünk az orvostól,a fiúk haza hoztak,de a lelkemre kötötték ne merjek bármit is csinálni. Sajnos 3 hétig nem edzhetek. Cane kénytelen volt elfogadni a tényt,hogy nem tudok fellépni. Az ő hibája az egész,ha elenged időbe orvoshoz,most nem lenne ez. Most itthon pihenek,és halálra unom magam. Bill azt mondta,hogy még 2 hétig itthon lesznek,aztán visszamennek L.A.-be. Hát ez van. Szarul érzem magam,amiért elmennek,de hát ők már ott élnek,meg minden. Megfogadtam,hogy kiélvezem azt a két hetet,amíg itt vannak. Szóval mára azt terveztem,hogy elmegyek bulizni. Gondolom ez nem árthat.
Anyu hamar alszik,így kiosonhatok,apám meg valahol Párizsban van. Előkaptam egy fekete toppot és egy farmer rövid gatyát. Erősen agyalok,hogy tornacipőbe menjek vagy magassarkúba. Marad az utóbbi.
A sminkem,kész a hajam oké, a ruhám meg elmegy. A táskámat a vállamra teszem,és ügyesen kimászok az ablakon. Ahogy talajt érek, rájövök borzasztó ötlet volt tőlem a magassarkú. Ahogy befordulok a sarkon,ahol a legjobb bulizó hely van a világon. Meglátom,hogy két ismerős alak száll ki egy fehér nagy autóból,ráadásul mindkettő nővel van. Gondolom már kitaláltátok Bill és Tom. Hát én ezt komolyan nem hiszem el! Egyszer akarok szórakozni,és ők akkor is ott vannak. Most tényleg ezen vagyok kibukva? Miért nem inkább azon,hogy Bill egy nő derekát fogja? A csajszikán egy rémes kék rövid ruha volt,épp hogy eltakarta a seggét. Akkor is bejutok oda. Biztos csini lesz a bekötött kezem. Óvatosan mászok le  a lépcsőn, aztán körül nézek,és meglátom őket az egyik asztalnál. Bill épp nevetve suttog valamit a nő fülébe,aki vissza nevet rá. Haha,egyenként tépném le az ujjaidat róla. Feltűnés nélkül megyek be a mosdóba,és kicsit igazítok a sminkemen. Ahogy a szempillámat festem,bejön a nő. Nahát nahát. Aztán csatlakozik hozzá a másik nő.
- Annyira jó pasi mindkettő,nem Eva?-kérdezi a fekete hajú.
- De,remélem nem sajnálják majd a pénzt.-vihogja Eva.
- Pénzéhes ribancok!-vágom a képükbe és kimegyek.
Micsoda öntelet ribancok! Felháborító,mit esznek rajtuk? Muszáj innom erre valamit. Oda állok a pulthoz,és kérek egy narancsvodkát. Ahogy legurítom,kérek egy másikat. Sokkal jobban érzem magamat,ellazultam.
- Két sört kérek,és két koktélt.- adja le a rendelést Bill. Bill! Gyorsan elnézek a másik irányba,de a két ribanc most jön ki a mosdóból. Szuper!
Az egy óra alatt,megittam öt vodka narancsot,és most iszom egy koktélt. Közbe figyelem Billt,ahogy lesmárolja azt a ribanc Evat. Na ezt nem nyelem be. Alig bírok megállni a lábamon,de azért még megy. Táncolni kezdek, minden srác aki a közelembe van,engem tapiz,én meg viszont. Igen,tudom hogy féltékeny vagyok,és most őt is azzá teszem. Na várjunk, ő nem is érez semmit irántam,csak barátok vagyunk. Barátok,de csókolóztunk.Neki pedig semmit sem jelentett. Erre muszáj innom. Mielőtt megihatnám a pohár tartalmát, meglátok két lányt,aki épp felmászni készül a pultra.
- Hé,engem is bevesztek? -kérdezem.
- Persze,gyere.-mondja a szőke hajú,majd mindkettő felsegít a pultra.
Na,így már mindent szuperül látok, azt meg pláne,hogy Bill ölébe ül az a cafka. Mivel háttal ül az a lotyó,Bill rohadtul nem lát engem. Nem sokáig lesz így. A két lányhoz nagyon hamar feltudtam zárkózni,nem véletlenül. Néha beletúrtam a hajamba,néha incselkedtem ( na jó elég sokszor). Aztán jött az a rész,hogy Tom kiszúrt,és oda szólt Billnek,aki lefagyva bámult,de én igyekeztem tudomást se venni róluk. A másik szöszi lány kezébe egy vizes kancsó volt,amit magára öntött. Na nem,én ezt tuti nem. De mielőtt bármit tehettem volna,a kezembe nyomta a pultos a kancsót,aztán magamra zúdítottam a vizet,és megráztam a hajamat.
Hát ez nagyon jó volt, össze vissza csúszkáltam a pulton. Legurítottam még egy koktélt, és tovább táncikáltam,de ez már nem tartott sokáig. Bill a vállára kapott és kicipelt a bárból.
- Mond te megőrültél?-visítom,mint egy öt éves.- Tegyél le!
Bill letett, de azért tartott ,én viszont nem akartam hogy hozzám érjen.
- Menj vissza a lotyódhoz,én pedig haza megyek.-mondom hanyagul, és próbálok elmenni,de szorosan tart.
- Nancy te féltékeny vagy?
- Nem, amúgy is minek rontottad el a szórakozásomat?-kérdezem durcásan.
- Azért,mert ott vonaglottál a pulton és a sok férfi csorgatta a nyálát.-mondja dühösen.
- Te pedig ott smároltál azzal a pénzéhes szajhával.-vitatkozni kezdek,nem is figyelek rá miket mondok.
- Te láttad?
Erre inkább nem válaszolok, nyilván igen.
- Hívok egy taxit.-felelem.
- Haza viszlek.
Hát jó,beülök a kocsijába és neki döntöm az ablaknak a fejem. Lecsukom a szemem,és úgy teszek,mintha aludnék. Nem akarok vele beszélni, mert még valami olyat mondanék amit megbánnék. Igen féltékeny vagyok.Nagyon. Azt hiszem beleszerettem, ez lehetséges? Ilyet nem igazán éreztem még senkinél.
- Megjöttünk.-mondja és kicsatolja a biztonsági övét.
- Nem itt lakom.- felelem.
- Tudom,itt én lakom.-mondja némi mosollyal.
- Miért hoztál ide?-kérdezem összeakadó nyelvvel. Lassan már beszélni se tudok.
- Hogy ne hogy ellógj egy másik buliba.- közli és kiszáll,aztán kinyitja nekem az ajtót.
- Én is kitudom nyitni.-durcáskodom.
- És kiszállni is kitudsz?-kérdezi összefont karokkal.
- A...ha.- bököm ki,és kiszállok de  meg kell fognom az ajtót.- Talán mégis kéne a segítséged.
Felkap és becsapja a kocsi ajtót,aztán bevisz a lakásba és letesz a kanapéra.
- Azt mondtam segíts.-mondom.
- Segítettem.-nevet.
Nagyon vicces tényleg, de jó volt a karjába lenni. Elég,inkább felmegyek az emeltre,úgyis épp telefonál.
Nagy nehezen eljutok a lépcsőig,de fokok már kihívást jelentenek. Még jó,hogy van korlát,de úgy forog velem minden,jaj ide fogok hányni. Uralkodj magadon Nancy! Óvatosan leülök a lépcsőfokra és fogom a fejem.
- Nancy,mi a...-Bill félperc alatt előttem termet,de nem mertem ránézni.- Na,gyere beviszlek a szobába.-mondja és segít felállítani,de én a nyakába csimpaszkodom és a lábaimat összekulcsolom a derekán,ő pedig tart. Basszus,csupa víz vagyok.
- Most leteszlek.-mondja és óvatosan letesz. - Hozok neked tiszta ruhát.-és eltűnik.
Leveszem magamról a toppot,meg a vizes gatyám,és leteszem a székre a ruháim. A cipőmet meg valahol útközbe hagytam el. A fehérneműm is csurom víz,de ezt azért nem veszem le. Leülök az ágy szélére és várom Billt. Már majdnem bealudtam,mikor nyílt az ajtó. Bill lefagyva állt meg az ajtóban. Legalább rám is képes úgy nézni mint arra ringyóra. Nagy nehezen megmozdult, és oda adott egy pólót meg egy melegítő gatyát.
- Kicsit...nagy lesz.-mondja akadozva.
Fel állok és füléhez hajolok majd bele suttogok:
- Csókolj meg.
- Nem lehet.-mondja megfeszülve.
- Mikor azzal a lotyóval smároltál neki nem mondtál nemet.-tör ki belőlem,és kivonulok a szobából a ruhákkal.
- Nancy gyere vissza!-szól rám,de én meg se hallom. Lemegyek a lépcsőn,én tuti hogy nem alszok fent ezek után. Ahogy leérek,Tom jön nekem én pedig vele együtt esek el.
- Jesszusom...Nancy, mi ez a lenge öltözet?-kérdezi pimaszul.
- Visszautasított az öcséd.-mondom miközben a mellkasára bökök az ujjammal. Tom nevetni kezd aztán felsegít,de érzem,hogy mögöttem van Bill.
- Tom te nem láttál semmit,Nancy te pedig azonnal gyere vissza.-sistereg.
- Kapd be Bill Kaulitz!-mutatok be neki,ő pedig elkapja a fájós kezem.
- Vigyázz miket mondasz.-most már vicsorog.
- Hagyd tesó,majd én beszélek vele.-vigyorog Tom.
- Húzzál fel!-szól rá Mr. NyügösvagyokKaulitz.
Tom egy szempillantás alatt felrohan az emeltre,de mielőtt befordulna a folyosón még rám kacsint. Ő sokkal lazább.
- Öltözz fel!-utasít.
- Nem!-makacskodom. Bill kikapja a kezemből a pólót és rám adja aztán a nadrágot is. Totálisan úriember.
Hátat fordítok neki és lefekszem a kanapéra. Amúgy is nyűgös vagyok,ő pedig csak felidegesít. Becsukom a szemem,de forog a világ velem,most tuti ide hányok. Hirtelen felkelek,és rohanok a mosdóba,de vajon lent van? Naná,hogy nincs. Csak egy kicsit bírjam még. Ahogy elérem a wc-t kiadom a gyomrom tartalmát.
Lehúzom ,de mire fel állnék,újra hánynom kell. Mikor lesz már vége? Legalább félórája itt támasztom a wc-t. Óvatosan felállok,és kiöblítem a számat. Lecsúszom a hideg falon,és várom hogy elmúljon a szédülés, végül elalszom.

Hasogató fejfájásra ébredek,de nem a wc-be. Valaki behozott a szobába, biztos Bill volt. Óvatosan felülök,és megpillantom Tomot.
- Szép jó reggelt Buli Hercegnő!-mondja és a kezembe nyom egy pohár vizet meg egy Advilt. gyorsan beveszem és vissza dőlök.
- Jó reggelt!-mondom.- Mi történt tegnap?-kérdezem.
- Semmire sem emlékszel? Pedig nagyon ott voltál.-vigyorog.
- Ne már,most komolyan!-szólok rá.
- Komolyan. Az öcsém itt hadakozott veled, halál vicces volt.-emlékszik vissza.- Miben utasított vissza?-kérdezi kíváncsian.
- Gőzöm sincs.-hazudom. Micsoda idióta vagyok részegen.
- Jól kiütötted magad kislány.-mondja elismerően.
- Ez rohadtul nem vicces Tom! Bill itt van?-kérdezem.
- Nem,elment a stúdióba,csak rám bízott.- magyarázza.- Kérsz reggelit?
- Nem kösz,inkább haza megyek.
- Ne már! Maradj még,otthon úgyis csak unatkoznál.-néz rám csillogó szemekkel.
- Felejtsd el. Hol van a táskám?- kérdezem rémülten.
- Nyugalom, a konyhába van. Ha ennyire menni akarsz haza viszlek.-ajánlja fel.
- Inkább sétálok,kell egy kis levegő.
- Csak nem túl füledt itt a levegő?
- Jaj dugulj már el.-vágom hozzá az egyik párnát.
- Ez nem volt szép.
Miután összekaptam magam, haza mentem és vettem egy jó kis zuhanyt. Annyira szégyellem magam a tegnap miatt. Hogy voltam képes arra kérni,hogy csókoljon meg? Hogy voltam képes felmászni arra a pultra? Jó ég! El kell ásnom magam a föld alá.

Két átkozott napja nem mozdultam ki a lakásból,és két napja hívogat hol Bill hol Tom. Millió SMS,de egyikre se válaszoltam. Lenémítottam a telefonom,és tévéztem vagy  újságot olvastam.
- Nancy mit keresel itthon?-kérdezi apám.
- Először is örülnék ha kopognál,másodszor pedig itt lakom,nem tudom feltűnt-e?-mondom merő gúnnyal.
- Ajánlom,hogy ügyelj a nyelvedre Nancy!-ordítja.
- Tűnj ki a szobámból!- ordítok rá.
- Mi ez a nagy ordibálás?-kérdezi anyám.
- Kérdezd a férjedet.-felelem.
- Nancy!-szól rám anyám. - Hogy mondhatsz ilyet?
Nem kérek kioktatást,de tényleg nem.
- Kimennétek a szobámból?-kérdezem.
Egyik se szól semmit,csak bámulnak rám aztán kimennek,én pedig abban a pillanatban támasztom ki a szobám ajtaját. Utálom apámat,bárcsak elköltözne örökre. Megint rezegni kezd a telefonom, meg se kell nézem ki az. Visszaírok neki,hogy jól vagyok,aztán kikapcsolom. Nem vagyok képes a szeme elé kerülni. Inkább itt kuksolok a szobámba. Nem leszek többet ilyen felelőtlen.
Épp kapcsolnék tovább,mikor a tévébe meglátom Billt ahogy a vállán cipel ki. Úristen!

Bill Kaulitz két napja egy szórakozó helyről cipelt ki egy lányt a vállán. Értesüléseink szerint Bill egy hölggyel érkezett meg bárba,akárcsak testvére. Vajon milyen kapcsolat lehet köztük? És ki lehet a lány? 

Ez tuti kizárt hogy nem velem történik!

2.rész

Sziasztok!
Nos,mint látjátok új blogot nyitottam,remélem szeretni fogjátok.Jó olvasást!
Amélia.B

Nos,nem repestem az örömtől mikor kitettem a lábam a színpadra és megláttam Bill-t meg a tesóját. Persze nyilván való volt,hogy itt lesznek,de ámítottam magam,hogy áh kizárt hogy pont az én műsoromon legyenek. Figyelnem sem kellett,éreztem hogy néznek,szinte lyukat égettek az így is sokat mutató ruhámban.Most így vissza gondolva,elég morbidnak tűnik. Most,hogy a táskámmal és a ruháimmal távozom,megnyugodtam. Igen,jól gondolod még mindig a falatnyi ruhámba megyek a folyosón,a táskámmal és a ruháimmal a kezemben. Muszáj meglógnom Cane elől,nem akarom hogy tovább tapizzon. Ahogy befordulok a lifthez,és leveszem a parókám,előttem áll Bill. Atya isten! Miért néz ki ilyen jól? Hopsz, úgy értem az átlagosnál jobban néz ki.
- Bocs,elállnál az utamból?-kérdezem,
-Kerülj ki.-mondja és nevet. Haha,poén.
Rajtam ne múljék Megpróbálom kikerülni,de nem hagyja,gondolhattam volna hogy beugratós a dolog.
- Bill vagyok.-mondja és a kezét nyújtja. Azzal a "most biztos viccelsz velem" nézéssel néztem rá. Ő kitartóan tartott a kezét.
- Nancy.-fogom meg a kezét.Annyira puha a keze és meleg. Az előbb még megfogni se akartam,most meg elengedni nem akarom.
- Úgy látom van egy olyan oldalad is ami teljesen normális.-mondja,mire elveszi a kezét.
- Úgy látom,van olyan oldalad is amelyik nem bunkó.-dobom vissza a labdát.
- Teszteltelek.
- Most viccelsz? Minden lánnyal ezt csinálod?-kérdezem.
- Nem,általában a lányok sírva könyörögnek hogy tartsam meg amit adnak,ellenben te nem.Kis híján toporzékoltál,hogy vissza adjam a cuccod.-vigyorog. Oh,milyen édes! Mármint az hogy vigyorog. Azok a szemek,és a szája,teljesen elvarázsol.
-Nancy.-rángat ki a gondolataimból.
- Ja,igen persze.-válaszolom,de azt se tudom mire válaszoltam.
- Nagyon elmerültél valamiben,vagy valakiben.-suttogja a fülembe. Mikor hajolt a fülemhez? És milyen édes a hangja. Atyám,mint valami drogos aki épp két dimenzió között lebeg. Ugye tudod,hogy szórakozik veled?-zökkent ki a tudat alattim.
- Csak fáradt vagyok.-motyogom. Ez a szöveg mindenre megoldás.
- Azt hittem engem tanulmányozol.- mondja fapofával. Most szórakozol velem?
- Ugyan miből vetted ezt?
- Hát nem is tudom.-mondja miközben az ujjával dobol az ajkán. Basszus!
- Hol van a tesód?-kérdezem,de csak mert jobb nem jutott eszembe.
-Bizonyára valakit szédít.-mondja mosolyogva.- Nem vagyunk összenőve. Egyébként tetszett a mostani műsorod is.-mondja komolyan.
- Köszönöm.-pihegem.
- Nem vagy kicsit alul öltözve?- kérdezi kajánul.Érzem,hogy pír kúszik fel az arcomra.- Miért vagy zavarban? Sokkal többen néztek,mikor a színpadon voltál.-közli.
- Tudom,tudom. Nem vagyok zavarban,csak nagyon melegem van.-nagyon gyenge kifogás. Épp kiszúrtam Canet,ahogy engem keres.
-A rohadt életbe, a menedzserem ott van.-nyögöm,miközben azt figyelem hova tudnék elbújni. Bill hátra pillant,majd egy határozott mozdulattal a falnak lök,és inkább az ajkaimnak suttog,mint nekem.
- Bántott?-kérdezi,miközben tekintete elsötétedik.
- Nem.-suttogom vissza.
Bill cirógatja az arcomat,közbe figyeli mit csinál Cane,aztán a zsebébe kutatni kezd,majd előveszi a telefonját.
- A bátyám érdeklődik merre vagyok.-magyarázza.Elmosolyodom,milyen rendes a testvére.
Körbe nézek,aztán meglátom,hogy felénk néz nagyon. Billnek is feltűnt a tartásomon hogy feszültebb vagyok,ezért magához húzott és hogy hiteles legyen megcsókolt.Az ajkai táncra hívták az enyémet,mintha felrobbant volna körülöttem a világ. Úgy kapaszkodom a dzsekiébe,mintha az életem múlna rajta. Vagy talán csak az hogy ne essek össze. Perzsel a levegő köztünk, mintha ezer fok lenne. Annyira megőrjít,most már szinte égek. Ki tudja,mikor válok hamuvá. Aztán,mintha egy vödör hideg vízzel öntöttek volna telibe,a varázsnak annyi. Bill szakította meg a csókot.
- Izé,nekem mennem kell.- mondom zavarodottan.
- Haza viszlek.-mondja.
- Nem szükséges,haza tudok menni.-vágom rá. Furcsán néz rám. Jaj,ne csak ezt ne.
- Ez a csók meg sem történt.ne aggódj.
Aha,ezt nem akartam hallani. Ideje eltűnnöm.
- Persze.-erőltetek némi magabiztosságot magamra.
- Gyere,haza viszlek.-ajánlja fel. Megrázom a fejem, közbe magamra cibálom a pólómat, meg a nadrágomat. Nem kényelmes egyáltalán így hogy alattam van ez a nyomorult fellépő ruhám. Mindegy, a cipőbe még haza tudok sasszézni. A parókát bele rakom a táskámba,aztán előkapom a telefonomat,és úgy teszek mintha SMS-t írnék.
- Anyám értem jön.-hazudom.
- Igazán? -kérdezi,közbe a szemeimet nézi. Nem fogsz átlátni rajtam.
- Igazán,de minden esetre köszönöm.- felem kissé bágyadtan.
- Megvárom veled.-közli.
- Hogy mi?! Miért tennél ilyet?-kérdezem rémülten. Most már tutira tudja,hogy kamuztam.
- Mert megtehetem,és azért is mert másodjára mentettelek meg a menedzseredtől.- Ne aggódj,én is remekül hazudok.-kacsint rám. Enyhe célzás,hogy hazudok. Sokat hallottam már,hogy vagy megtanulok hazudni vagy mondjam meg kerek perec amit gondolok. Csak hogy most más a helyzet. Még mindig álltam ott mint egy darab fa. Nem tudom miért vagyok ilyen csüggedt, hiszen nem is ismerem őt,de még is a csókja elvarázsolt,sose éreztem még ilyet. Ráadásul másodjára menti meg a seggem,szóval jobb ha megnyugszom és jobban átgondolom ezt az egészet.
- Haza viszlek.-mondja mi közbe megfogja a kezem,és elindul.
- De anyám...-felém fordul és rám néz,majd a mutató ujját a számra teszi aztán tovább megy.
Pontosan most tiport a földbe. Követem őt,mint egy szót fogadó kutya,és azt figyeltem hogy a sok ember hogy bámul minket. Ahogy beültünk a kocsiba,minden megváltozott. Tapintani lehetett azt a forróságot,amit akkor éreztem amikor csókolóztunk. Mégis mi a fene ütött belém? Semmit se jelentett,kamu volt.
- Hova vigyelek? -kérdezi kicsit rekedten. És mintha bennem elszabadult volna valami.
- Hohenschönhausen.-suttogtam. Alig bírtam kinyögni.
Ez a félóra nekem kész szenvedés,mintha meggyulladni készülnék a közelében. Nyugalom Nancy, ne is figyelj rá! Nehéz nem rá figyelni,mikor itt van mellettem,és haza visz. Azt hiszem ő is érzi azt a bizonyos fülledtséget, mert bekapcsolta a légkondit. Az illata olyan intenzíven beáramlott az orromba,teljesen elkábított. Ránéztem,amit nem szabadott volna mert ő is engem nézett. Elpirultam. Zavaromban kinéztem az ablakon,és vissza se fordultam többször.

Megkértem,hogy tegyen ki az utca végén,nem akarom hogy apámék faggassanak.
- Köszönöm a fuvart.- mondom,miközben babráltam a táskám pántját.
- Szívesen.-mondja,de közben maga elé nézett. Valami aggaszthatja?
Épp kiakarok szállni,de megragadja a karom és vissza húz. Értetlenül nézek rá,ő pedig fürkészi a tekintetem,mintha választ keresne.
- Mi baj?-kérdezem,miközben az arcához emelem a kezem. A borostája csiklandozza a tenyerem.
- Semmi.-mondja nem túl meggyőzően.-Látlak még?
- Gondolom.
Elmosolyodik,majd beindítja a motort én pedig kiszállok,de mielőtt becsuknám az ajtót megszólalok:
- Én is remekül hazudom.-mosolyodom el gonoszul.-Szép álmokat!-bevágom az ajtót és a házunkhoz sétálok,ő pedig elhajt.

Már körülbelül negyed órája szaltózom oda vissza,de Cane és az edzőm Natasa csak tovább erőlteti.
- Fáj a kezem,nem tűnt fel?-üvöltöm magamból kikelve.
- A jó táncosnak bírnia kell a strapát,szívem.-sziszegi Natasa.
- Oké,legalább kaphatnék öt perc pihenőt?
- Na jó,öt perc.-adja be a derekát Cane.
Nagyokat kortyolok a vizemből,aztán bekapok egy fájdalom csillapítót,hogy kibírjam még egy kicsit. Igaz,legalább fél óra kell hogy hasson ez az átkozott. Meg igazítom a szétzilált hajamat, aztán megtörlöm az arcomat. Annyira gyűlölöm őket,hogy hihetetlen. Natasa egy iszonyatosan nagy ribanc,ő a testéből és a rúdtáncból él. Nyilván Cane onnan ismeri Natasát,ahol ez a ringyó dolgozik. Biztosan összefeküdtek. Nem mintha annyira érdekelne, de milyen gusztustalan már.Na jó,hanyagoljuk a témát mert a végén ide hányok. Már épp bemelegítenék,mikor megcsörren a telefonom,mégpedig az amelyikről Cane nem tud. Ahogy meglátom a kijelzőt,majdnem szívrohamot kapok. Bill. Hogy volt képes bele írni a számát a telefonomba?
Gyorsan kinyomom,és inkább írok neki egy rövid üzit,hogy ne hívogasson, és hogy most nem érek rá. Miután elküldtem a nem túl tartalmas üzenetet,kikapcsolom a telefont,és a táska mélyére süllyesztem.
- Itt a vége a lazsálásnak Nancy!-csapja össze a kezét Cane. Ó,hogy pusztulnál meg!
Nem szólók egy szót sem,csak teszem amit mond Natasa. Felmászom a rúdra,aztán a lábammal tartom magam,és átfordulok,hogy a földet érjem. Ilyen hasonló feladatokat csináltam a következő 2 órában.
Fáradtan vonszoltam magam hazáig,aztán az utca végén megálltam és leültem egyik kerítéshez.
Alig éreztem bármimet is,mintha ólomból lennének a végtagjaim. Annyira elmerültem,a gondolataimba,hogy az se tűnt fel,hogy beszélnek hozzám,csak amikor megérintetették a vállam.
- Sziasztok.-mosolyodom el mikor meglátom Tomot és Billt.
- Te meg hol jártál? Bill aggódott érted.-mondja lazán Tom.
- Kussolj már!-szólja le Bill.
- Dolgoztam.-mondom. Már éppen állnék fel,mikor elvesztem az egyensúlyom és borulok előre, épp hogy nem csókoltam meg a földet,valamelyik elkapott.
- Hé,mégis mi a fenét csináltak veled?-kérdezi Bill halálosan komolyan.
- Csak elfáradtam.-rázom le,és felkapom a táskámat.
- Mindkettőnket hülyének nézel Nancy?-kérdezi most Tom.
- Nektek nem mindegy mit csinálok?-kérdezem dühösen,aztán elindulok haza felé,de nem sokáig jutok,mert mindketten visszarántanak.
- Nem!-mondják egyszerre. erre megforgatom a szemeimet,és kirántom a kezem. Ehhez most semmi kedvem.
- Miért vagytok itt?
- Mert, nem értelek el,és...Mi a fenét csináltál?-kérdezi Bill.
- Mondom...edzettem.-felelem lemondóan.
- Szeretnélek megismerni Nancy.-mondja Bill,olyan lágyan,hogy teljesen megolvad a belsőm.
- Én is.-vigyorog Tom.
Nevetve rázom a fejem,aztán kezet nyújtok.
- Nancy.
- Bill.-mosolyog de nem engedi el a kezem. Cirógatja hüvelyk ujjával a kézfejemet.
- Na tesó elég a bájolgásból! Én jövök.-löki félre Billt.
- Tom vagyok,de neked csak Isten.- mondja miközben végig simít a haján.
- Ne is figyelj rá.-mondja Bill.-Te pedig vegyél vissza.-mondja a tesójának.
- Nyugi,nem mozdulok rá amíg itt vagy.
Elbűvölve nézem őket,ahogy szekálják egymást. Annyiszor kívántam,hogy legyen egy testvérem,akire bármikor számíthatok,és ő is rám,de valahogy ez a kívánságom sosem teljesült.
Átakartam rakni a másik vállamra a táskát,de nagyon rossz ötlet volt tőle. Akkorát visítottam,hogy még a táskám is eldobtam. A kurva életbe! Ez iszonyatosan fáj, a kesztyű meg a kötés még mindig rajta volt,de rákellet jönnöm ezt sokáig nem csinálhatom. Na most mit találjak i? Cane kicsinál,ha orvoshoz merek menni.
- Nancy mi van veled?-kérdezi rémülten Bill.
- Csak rosszul fogtam meg a táskám pántját.-igyekszem hihetőnek hangzani. Könyörgöm higgy nekem.
- Mutasd a kezed!-szól rám Tom. Jaj ne! Ez bukta! gyorsan találj ki valamit.
- Gyerünk!-kontrázza Bill.
Még mielőtt bármit tehettem volna,Bill elkapta a kezem,és leszedte a kesztyűt rólam,aztán a kötést is óvatosan. Mikor meglátta a feldagadt lila kezem,azt hittem szörnyet halok,de nem csak én döbbentem meg,hanem ők is.
- Ez csak egy kis rándulás.-próbálom lazára venni a dolgot,de azt hiszem,fel is adom.
- Orvoshoz viszlek,mégpedig most!-közli Bill nyomatékosan,majd felkapja a táskám a vállára.
- Nem mehetek.-makacskodom.
- Még is miért nem?-kérdezi Tom.
- A menedzserem kinyír,ha orvoshoz merek menni.-mondom őszintén.
- Ne aggódj,kislány nem hagyjuk,hogy bármi bajod is történjen.-biztat Tom,aztán kinyitja a kocsi ajtaját,én pedig beszállok. Nem tudom figyelmen kívül hagyni,hogy Bill nagyon dühös,nem értem miért.Még csak,most ismerkednénk,ő pedig harmadjára vesz a szárnyai alá. Sose voltam ilyen,mindig kézben tartottam mindent, de ahogy ő belépett az életembe,minden energiám elhagyott. Ez az igazság.

1.rész

- Nancy 2 perc múlva a színpad a tiéd.- szakít ki a gondolataimból Cane.
- Oké. - felelem.
Egy táncosnak nehéz lépést tartania a magánéletével. Legalább is én így gondolom,amolyan Nancy-s idézet vagy mi a fene. Elrendezem a rakoncátlan mű hajam,és kisétálok a folyosóra. Oh,mielőtt bárki azt gondolná hogy én is az ilyen póthaj babákhoz tartozom,tévedés csak kell egy paróka, Utálom ha még egy hét múlva is a hajlakkot érzem a hajamba,szóval megoldottam máshogy. Én egy rúdtáncos vagyok, elég sikeres itt Berlinben. Élvezem csinálni,bár a szüleim nagyon nem örülnek neki. Ők mondták ideje pénzt keresnem,hát azt teszem,mellesleg ismernek az emberek. Gyorsan bemelegítek,és bekötöm a kezem,sajnos egy elég csúnya rándulást sikerült produkálnom,de Cane nem engedi, hogy pihentessem. A kötésemre kesztyűt húzok,így olyan mint ha csak kiegészítő lenne. És máris a színpadon vagyok,az emberek fütyülnek és mindenfélét kiabálnak,hagy ne idézzem.

Ahogy sietek vissza az öltözőbe,egy kéz megragadja a karomat,és vissza ránt. Cane.
- Ne olyan sietősen Nancy. - gonoszul elmosolyodik.- Emlékszel a kis alkunkra?
Nem válaszolok,csak próbálok kijutni a keze szorításából.
- Eressz! - közlöm.
- Emlékszel rá?-kérdezi vicsorogva,
- Eressz már el,ez fáj!
Mire Cane megszólalna,vagy megrángatna egy férfi szólal meg.
- A hölgy azt kérte eressze el,vagy nem hallotta?-kérdezi. Hm,ez Bill Kaulitz. Micsodaa?!
- Semmi köze hozzá,hogyan bánok vele.-mondja magabiztosan.
- Eressze el,vagy nagyon megbánja.-mondja fenyegetően Bill.
- Nem félek...- képtelen volt befejezni,Bill hatalmasat húzott be neki,amitől elengedett,én pedig köszönet nélkül a másik irányba futottam. Gyorsan beszaladtam a takarító raktárba,és csak vártam.
Nos,igen Cane egy undorító alak. És gondolom a kérdésed az,hogy miért dolgozom neki.Azért mert ez a féreg a menedzserem,és ha nem teszem azt amit kér, a szüleimnek elküld egy olyan videó felvételt amihez semmi közöm,ennek hatására a család szemébe senki sem leszek. 23 leszek,3 hónap múlva és elég önálló vagyok,de ettől még a családom a családom. Anyám nem hinné el,de apám sajnos igen,elküldene otthonról,vagy egy másik országba,és letagadna. Ugorjunk át arra,hogy még mindig nem fér a fejembe mit keres itt Bill Kaulitz,és a Tokio Hotel. Remélem sosem futok vele össze,ez nagyon kínos volt számomra. Nyilván nem a megmentésre célzok,hanem hogy nem köszöntem meg neki. Vajon mit gondolhat rólam? Talán ezen jobb nem rágódni,vagy majd később. A rohadt életbe,meddig dekkoljak itt? Bizonyára ők már elmentek,de Cane itt lehet valahol, és a cuccom az öltözőbe. Csessze meg!
Kirontok a raktárból,arra se figyelve,hogy mi van ha Cane elkap,de a folyosón senki sincs. Eddig nem tűnt fel,hogy fáj a kezem,de most hogy ráeszméltem ordítanék. Benyitok az öltözőbe,és lám lám senki sincs bent,bezárom magam mögött az ajtót. Gyorsan összekapom a holmimat, és az ablakból kihajolva,lehúzom a tűzlépcsőt. Kimászok,és vissza engedem a lépcsőt, én pedig csak szaladok a kihalt utcából. Miközben nézek hátra nem követ-e senki összeütközöm egy járó kelővel.
- Nagyon sajnálom.-szabadkozok,miközben segítek összeszedni a cuccát.
- Jobban kéne figyelned. - szólal meg az ismerős hang. Ilyen nincs, jaj biztos valami idiótának gondol.
- I-igen.-dadogom. Jaj Nancy ne bénázz már annyit!- Köszönöm,hogy megmentettél.
- Igazán nincs mit.-feleli. Barna szemei csak úgy csillognak.
- Ő a barátod volt? -kérdezi váratlanul.
Megrázom a fejem,és erőt merítek,hogy ki is nyögjek valamit.
- Nem,ő a menedzserem.
Döbbenten néz rám, gyanítom az a jár a fejében micsoda idióta lehetek hogy neki dolgozom.
- Bill jössz már? - kérdezi Tom.
- Bocs tesó, nem tudtam hogy...Hé ez az lány az akit kiszabadítottál annak a seggfej kezei közül? - kérdezi.-Várj,ne válaszolj,igen ő az.
- Igazából már indulni készültem,köszönöm még egyszer.-mondtam gyorsan mielőtt bármelyik is megszólal,és haza indultam.
Zavarba jöttem,ahogy rám nézett Bill. Zavaros az egész,miért kellett pont akkor megjelennie mikor Cane zaklatott. Ez most írtó hülyén hangzik,tudom,de megoldottam volna. Hülye vagy?! Ha Bill nem jön,lehet már kilógatna az ablakából.-szid meg a tudatalattim. Ez is igaz,de mindig nem számíthatok arra,hogy majd megmentenek tőle.
Mielőtt bekanyarodnék az utcánkba,leveszem a parókám hogy végre szabadon lehessen a hajam. Begyömöszölöm a táskámba,és elő kapom a kulcsaimat. Ahogy kinyitom a bejárati ajtót,egyből apám dühös tekintet fogad.
- Hol voltál? - von kérdőre.
- Dolgoztam? -kérdezem vissza.
- Nancy már 11 is elmúlt! - tör ki.- És miért van 6 tonna festék az arcodon?
- Azt hiszem nem tartozom magyarázattal,és azért van festék a képemen mert nem mostam le! - kiabáltam,majd a szobámba siettem.
- Nancy Frombeck azonnal gyere vissza! - kiabál utánam apám,de már rég bevágtam magam mögött az ajtót és egy székkel ki is támasztottam. A kulcsomat elvették,így hát valamit tennem kellett.
A rengeteg csillámpor és festék összekeveredve folyt le a lefolyóba,én pedig csak bámultam. Leszedtem a műszempilláimat,és még jobban dörzsöltem a festéket le. A ruháimat is ledobáltam magamról,majd egy forró zuhanyt vettem, percekig csak álltam a víz alatt,és gondolkodtam. Miért csinálom én ezt? Miért kell megalázkodnom ennek a féreg Cane-nek? Túl sok a miért,de a válasz sehol sincs.
Ahogy magamra tekertem a törölközőt, kutatni kezdtem a táskámba. A kötésemet és a telefonomat kerestem,azt a telefont amiről Cane nem tud. Feltúrtam mindent,de sehol. Gyorsan végig pörgettem a ma estét magam előtt és rájöttem,hogy akkor eshetett ki a táskából,mikor összeütköztem Bill-el. Hogy nem vettem észre? Az istenit! Visszaszerzem holnap. Hiszen azt se tudom hol keressem őket.

Annyit gondolkodtam az éjszaka,hogy a végén bealudtam. A szüleim dolgoznak,így nem fognak zargatni.
Na jó,lássuk a ruhatárat. Öm,azt hiszem valami rendet is kéne varázsolnom. Egy fekete ujjatlanra,fehér blézerre és egy farmerre esett a választásom. Na és persze a bőrszínű telitalpú szandálom. Elég rendezett vagyok ahhoz hogy, be engedjenek egy puccos hotelbe. Felkötöttem barna hajamat és elindultam.
Lejártam a lábam mire megpillantottam az egyik étterem ablakában Billt és a másik három barátját. A gond az hogy az ablakba a tükörképemet is megláttam. Elfelejtettem sminkelni! Na jó így marad,csak a telefonomat akarom meg az átkozott kötésemet. Magabiztosan mentem az asztalukhoz.
- Sziasztok! - mondtam enyhén idegesen. Billhez fordultam.mivel nála van a cuccom.- Nálad van két fontos dolgom,visszakaphatnám?
- Hello,fogalmam sincs te kivagy.-közli és tovább fecseg.
- Csak nem autogramért jöttél?-kérdezte a gitáros.
- Akkor közlöm érthetőbben, visszakaphatnám a telefonomat és a kötésemet?-kérdeztem füstölögve.- Tegnap összeütköztünk,és kieshetett a táskámból.
- Baszki,ez a lány a rúdtáncos!-tör ki Tomból. Hát ez remek.
- Nem az ő pasijának húztál be egyet?-kérdezi a gitáros.
- Kizárt hogy ez ő lenne,biztos megkérte az a lány hogy vigye el neki.-mondja Bill.
- Hahó,én is itt vagyok!-szakadt ki belőlem.
Mind a négyen felnéztek rám,majd tovább dumáltak. Na ebből elég!
- Nem a pasim,hanem a menedzserem,és örülnék ha visszakaphatnám a telefonomat és a kötésemet.-mondom.
- Mond csak,tényleg te vagy az a lány?-kérdezi Tom. Értetlenül bámulok rá,hogy még is ezt hogy érti.
- Igen,mit gondolsz?-kérdezem.-Azért mert nincs rajtam hat tonna vakolat és nem szőke a hajam,igen én vagyok.Bocs,hogy nem pont erre számítottatok.
- Este visszaadom.-közli hidegen Bill,majd kibámul az ablakon.
- Nekem most kell!-visítom.
- Hallod magad? -kérdezi.
- Igen! Csak az átkozott cuccomat akarom.- mondom dühösen. Bill kotorászni kezd a táskájába,majd oda adja a telomat és a kötésemet. Végre.
- Kösz,borzalmasan segítőkészek voltatok.-közlöm.
- Máskor is - mondja Bill,és rám néz. Félre kapom a fejem és kimegyek az étteremből,ennyi elég volt.
Soha többé nem akarom őt látni,vagyis őket! Mit képzeltem majd csak úgy visszaadják? És tényleg azt hittem hogy majd rendesek lesznek? Oh,jesszusom,de naiv vagyok! Hát igen az vagy,ehhez kétség sem fér.-csúfolódik a tudatalattim. Fognom kéne egy taxit,és haza mennem. Ebben a pillanatban jön sms-em.

A hotelba foglaltam szobát neked, és a fellépő ruhád a szekrénybe.

8-ra legyél ott!!

Cane

Már csak tényleg te hiányoztál Cane Turner! A jó büdös pokolba de tényleg! 

Fél nyolckor már a hotel bejárata előtt álltam,és gondolkodtam,hogy mégis mi a francnak ez a felhajtás? A recepcióhoz mentem hogy a kulcsot elkérhessem.

- Jó estét! Öm,Nancy Frombeck névre foglalt szobát a menedzserem.-közlöm.

- Jó estét! Már is nézem.-mondja a nő. - 310-es szoba az öné.- és oda adja a kulcsot. 

Miután megbizonyosodtam hogy a szobába nincs itt Cane, szemügyre vettem a ma esti göncömet. Egy fekete ,,épp hogy nincs ki mindenem"dressz,hozzá egy 10 centis flitteres ezüst cipő. Szégyen fog el. És a legszörnyűbb,hogy ezt Bill is látni fogja. 

8 óra,kopogtatnak, aztán nyílik az ajtó. Ki gondolta volna hogy Cane.

- Úgy látom jó ruhát választottam neked.-mondja miközben végig mér.

- Levennéd a szemed rólam?-csattanok fel. 

- Nancy ajánlom,hogy jól teljesíts!-mondja.- És mellesleg,ebben a ruhában biztosan sikert aratsz.Ugye tudod mire gondolok? -kérdezi.
- Nem leszek kurva,nem tartozik a munkámba.-mondom maga biztosan.
- Majd meglátjuk.-és kimegy.
Feltűzöm a hajam,aztán felteszem a fekete parókámat,ami épp hogy a vállamig ér,és elindulok a színpadhoz.
Ez az este más lesz.Érzem.Mert Ő itt van.