1.rész

- Nancy 2 perc múlva a színpad a tiéd.- szakít ki a gondolataimból Cane.
- Oké. - felelem.
Egy táncosnak nehéz lépést tartania a magánéletével. Legalább is én így gondolom,amolyan Nancy-s idézet vagy mi a fene. Elrendezem a rakoncátlan mű hajam,és kisétálok a folyosóra. Oh,mielőtt bárki azt gondolná hogy én is az ilyen póthaj babákhoz tartozom,tévedés csak kell egy paróka, Utálom ha még egy hét múlva is a hajlakkot érzem a hajamba,szóval megoldottam máshogy. Én egy rúdtáncos vagyok, elég sikeres itt Berlinben. Élvezem csinálni,bár a szüleim nagyon nem örülnek neki. Ők mondták ideje pénzt keresnem,hát azt teszem,mellesleg ismernek az emberek. Gyorsan bemelegítek,és bekötöm a kezem,sajnos egy elég csúnya rándulást sikerült produkálnom,de Cane nem engedi, hogy pihentessem. A kötésemre kesztyűt húzok,így olyan mint ha csak kiegészítő lenne. És máris a színpadon vagyok,az emberek fütyülnek és mindenfélét kiabálnak,hagy ne idézzem.

Ahogy sietek vissza az öltözőbe,egy kéz megragadja a karomat,és vissza ránt. Cane.
- Ne olyan sietősen Nancy. - gonoszul elmosolyodik.- Emlékszel a kis alkunkra?
Nem válaszolok,csak próbálok kijutni a keze szorításából.
- Eressz! - közlöm.
- Emlékszel rá?-kérdezi vicsorogva,
- Eressz már el,ez fáj!
Mire Cane megszólalna,vagy megrángatna egy férfi szólal meg.
- A hölgy azt kérte eressze el,vagy nem hallotta?-kérdezi. Hm,ez Bill Kaulitz. Micsodaa?!
- Semmi köze hozzá,hogyan bánok vele.-mondja magabiztosan.
- Eressze el,vagy nagyon megbánja.-mondja fenyegetően Bill.
- Nem félek...- képtelen volt befejezni,Bill hatalmasat húzott be neki,amitől elengedett,én pedig köszönet nélkül a másik irányba futottam. Gyorsan beszaladtam a takarító raktárba,és csak vártam.
Nos,igen Cane egy undorító alak. És gondolom a kérdésed az,hogy miért dolgozom neki.Azért mert ez a féreg a menedzserem,és ha nem teszem azt amit kér, a szüleimnek elküld egy olyan videó felvételt amihez semmi közöm,ennek hatására a család szemébe senki sem leszek. 23 leszek,3 hónap múlva és elég önálló vagyok,de ettől még a családom a családom. Anyám nem hinné el,de apám sajnos igen,elküldene otthonról,vagy egy másik országba,és letagadna. Ugorjunk át arra,hogy még mindig nem fér a fejembe mit keres itt Bill Kaulitz,és a Tokio Hotel. Remélem sosem futok vele össze,ez nagyon kínos volt számomra. Nyilván nem a megmentésre célzok,hanem hogy nem köszöntem meg neki. Vajon mit gondolhat rólam? Talán ezen jobb nem rágódni,vagy majd később. A rohadt életbe,meddig dekkoljak itt? Bizonyára ők már elmentek,de Cane itt lehet valahol, és a cuccom az öltözőbe. Csessze meg!
Kirontok a raktárból,arra se figyelve,hogy mi van ha Cane elkap,de a folyosón senki sincs. Eddig nem tűnt fel,hogy fáj a kezem,de most hogy ráeszméltem ordítanék. Benyitok az öltözőbe,és lám lám senki sincs bent,bezárom magam mögött az ajtót. Gyorsan összekapom a holmimat, és az ablakból kihajolva,lehúzom a tűzlépcsőt. Kimászok,és vissza engedem a lépcsőt, én pedig csak szaladok a kihalt utcából. Miközben nézek hátra nem követ-e senki összeütközöm egy járó kelővel.
- Nagyon sajnálom.-szabadkozok,miközben segítek összeszedni a cuccát.
- Jobban kéne figyelned. - szólal meg az ismerős hang. Ilyen nincs, jaj biztos valami idiótának gondol.
- I-igen.-dadogom. Jaj Nancy ne bénázz már annyit!- Köszönöm,hogy megmentettél.
- Igazán nincs mit.-feleli. Barna szemei csak úgy csillognak.
- Ő a barátod volt? -kérdezi váratlanul.
Megrázom a fejem,és erőt merítek,hogy ki is nyögjek valamit.
- Nem,ő a menedzserem.
Döbbenten néz rám, gyanítom az a jár a fejében micsoda idióta lehetek hogy neki dolgozom.
- Bill jössz már? - kérdezi Tom.
- Bocs tesó, nem tudtam hogy...Hé ez az lány az akit kiszabadítottál annak a seggfej kezei közül? - kérdezi.-Várj,ne válaszolj,igen ő az.
- Igazából már indulni készültem,köszönöm még egyszer.-mondtam gyorsan mielőtt bármelyik is megszólal,és haza indultam.
Zavarba jöttem,ahogy rám nézett Bill. Zavaros az egész,miért kellett pont akkor megjelennie mikor Cane zaklatott. Ez most írtó hülyén hangzik,tudom,de megoldottam volna. Hülye vagy?! Ha Bill nem jön,lehet már kilógatna az ablakából.-szid meg a tudatalattim. Ez is igaz,de mindig nem számíthatok arra,hogy majd megmentenek tőle.
Mielőtt bekanyarodnék az utcánkba,leveszem a parókám hogy végre szabadon lehessen a hajam. Begyömöszölöm a táskámba,és elő kapom a kulcsaimat. Ahogy kinyitom a bejárati ajtót,egyből apám dühös tekintet fogad.
- Hol voltál? - von kérdőre.
- Dolgoztam? -kérdezem vissza.
- Nancy már 11 is elmúlt! - tör ki.- És miért van 6 tonna festék az arcodon?
- Azt hiszem nem tartozom magyarázattal,és azért van festék a képemen mert nem mostam le! - kiabáltam,majd a szobámba siettem.
- Nancy Frombeck azonnal gyere vissza! - kiabál utánam apám,de már rég bevágtam magam mögött az ajtót és egy székkel ki is támasztottam. A kulcsomat elvették,így hát valamit tennem kellett.
A rengeteg csillámpor és festék összekeveredve folyt le a lefolyóba,én pedig csak bámultam. Leszedtem a műszempilláimat,és még jobban dörzsöltem a festéket le. A ruháimat is ledobáltam magamról,majd egy forró zuhanyt vettem, percekig csak álltam a víz alatt,és gondolkodtam. Miért csinálom én ezt? Miért kell megalázkodnom ennek a féreg Cane-nek? Túl sok a miért,de a válasz sehol sincs.
Ahogy magamra tekertem a törölközőt, kutatni kezdtem a táskámba. A kötésemet és a telefonomat kerestem,azt a telefont amiről Cane nem tud. Feltúrtam mindent,de sehol. Gyorsan végig pörgettem a ma estét magam előtt és rájöttem,hogy akkor eshetett ki a táskából,mikor összeütköztem Bill-el. Hogy nem vettem észre? Az istenit! Visszaszerzem holnap. Hiszen azt se tudom hol keressem őket.

Annyit gondolkodtam az éjszaka,hogy a végén bealudtam. A szüleim dolgoznak,így nem fognak zargatni.
Na jó,lássuk a ruhatárat. Öm,azt hiszem valami rendet is kéne varázsolnom. Egy fekete ujjatlanra,fehér blézerre és egy farmerre esett a választásom. Na és persze a bőrszínű telitalpú szandálom. Elég rendezett vagyok ahhoz hogy, be engedjenek egy puccos hotelbe. Felkötöttem barna hajamat és elindultam.
Lejártam a lábam mire megpillantottam az egyik étterem ablakában Billt és a másik három barátját. A gond az hogy az ablakba a tükörképemet is megláttam. Elfelejtettem sminkelni! Na jó így marad,csak a telefonomat akarom meg az átkozott kötésemet. Magabiztosan mentem az asztalukhoz.
- Sziasztok! - mondtam enyhén idegesen. Billhez fordultam.mivel nála van a cuccom.- Nálad van két fontos dolgom,visszakaphatnám?
- Hello,fogalmam sincs te kivagy.-közli és tovább fecseg.
- Csak nem autogramért jöttél?-kérdezte a gitáros.
- Akkor közlöm érthetőbben, visszakaphatnám a telefonomat és a kötésemet?-kérdeztem füstölögve.- Tegnap összeütköztünk,és kieshetett a táskámból.
- Baszki,ez a lány a rúdtáncos!-tör ki Tomból. Hát ez remek.
- Nem az ő pasijának húztál be egyet?-kérdezi a gitáros.
- Kizárt hogy ez ő lenne,biztos megkérte az a lány hogy vigye el neki.-mondja Bill.
- Hahó,én is itt vagyok!-szakadt ki belőlem.
Mind a négyen felnéztek rám,majd tovább dumáltak. Na ebből elég!
- Nem a pasim,hanem a menedzserem,és örülnék ha visszakaphatnám a telefonomat és a kötésemet.-mondom.
- Mond csak,tényleg te vagy az a lány?-kérdezi Tom. Értetlenül bámulok rá,hogy még is ezt hogy érti.
- Igen,mit gondolsz?-kérdezem.-Azért mert nincs rajtam hat tonna vakolat és nem szőke a hajam,igen én vagyok.Bocs,hogy nem pont erre számítottatok.
- Este visszaadom.-közli hidegen Bill,majd kibámul az ablakon.
- Nekem most kell!-visítom.
- Hallod magad? -kérdezi.
- Igen! Csak az átkozott cuccomat akarom.- mondom dühösen. Bill kotorászni kezd a táskájába,majd oda adja a telomat és a kötésemet. Végre.
- Kösz,borzalmasan segítőkészek voltatok.-közlöm.
- Máskor is - mondja Bill,és rám néz. Félre kapom a fejem és kimegyek az étteremből,ennyi elég volt.
Soha többé nem akarom őt látni,vagyis őket! Mit képzeltem majd csak úgy visszaadják? És tényleg azt hittem hogy majd rendesek lesznek? Oh,jesszusom,de naiv vagyok! Hát igen az vagy,ehhez kétség sem fér.-csúfolódik a tudatalattim. Fognom kéne egy taxit,és haza mennem. Ebben a pillanatban jön sms-em.

A hotelba foglaltam szobát neked, és a fellépő ruhád a szekrénybe.

8-ra legyél ott!!

Cane

Már csak tényleg te hiányoztál Cane Turner! A jó büdös pokolba de tényleg! 

Fél nyolckor már a hotel bejárata előtt álltam,és gondolkodtam,hogy mégis mi a francnak ez a felhajtás? A recepcióhoz mentem hogy a kulcsot elkérhessem.

- Jó estét! Öm,Nancy Frombeck névre foglalt szobát a menedzserem.-közlöm.

- Jó estét! Már is nézem.-mondja a nő. - 310-es szoba az öné.- és oda adja a kulcsot. 

Miután megbizonyosodtam hogy a szobába nincs itt Cane, szemügyre vettem a ma esti göncömet. Egy fekete ,,épp hogy nincs ki mindenem"dressz,hozzá egy 10 centis flitteres ezüst cipő. Szégyen fog el. És a legszörnyűbb,hogy ezt Bill is látni fogja. 

8 óra,kopogtatnak, aztán nyílik az ajtó. Ki gondolta volna hogy Cane.

- Úgy látom jó ruhát választottam neked.-mondja miközben végig mér.

- Levennéd a szemed rólam?-csattanok fel. 

- Nancy ajánlom,hogy jól teljesíts!-mondja.- És mellesleg,ebben a ruhában biztosan sikert aratsz.Ugye tudod mire gondolok? -kérdezi.
- Nem leszek kurva,nem tartozik a munkámba.-mondom maga biztosan.
- Majd meglátjuk.-és kimegy.
Feltűzöm a hajam,aztán felteszem a fekete parókámat,ami épp hogy a vállamig ér,és elindulok a színpadhoz.
Ez az este más lesz.Érzem.Mert Ő itt van.