2.rész

Sziasztok!
Nos,mint látjátok új blogot nyitottam,remélem szeretni fogjátok.Jó olvasást!
Amélia.B

Nos,nem repestem az örömtől mikor kitettem a lábam a színpadra és megláttam Bill-t meg a tesóját. Persze nyilván való volt,hogy itt lesznek,de ámítottam magam,hogy áh kizárt hogy pont az én műsoromon legyenek. Figyelnem sem kellett,éreztem hogy néznek,szinte lyukat égettek az így is sokat mutató ruhámban.Most így vissza gondolva,elég morbidnak tűnik. Most,hogy a táskámmal és a ruháimmal távozom,megnyugodtam. Igen,jól gondolod még mindig a falatnyi ruhámba megyek a folyosón,a táskámmal és a ruháimmal a kezemben. Muszáj meglógnom Cane elől,nem akarom hogy tovább tapizzon. Ahogy befordulok a lifthez,és leveszem a parókám,előttem áll Bill. Atya isten! Miért néz ki ilyen jól? Hopsz, úgy értem az átlagosnál jobban néz ki.
- Bocs,elállnál az utamból?-kérdezem,
-Kerülj ki.-mondja és nevet. Haha,poén.
Rajtam ne múljék Megpróbálom kikerülni,de nem hagyja,gondolhattam volna hogy beugratós a dolog.
- Bill vagyok.-mondja és a kezét nyújtja. Azzal a "most biztos viccelsz velem" nézéssel néztem rá. Ő kitartóan tartott a kezét.
- Nancy.-fogom meg a kezét.Annyira puha a keze és meleg. Az előbb még megfogni se akartam,most meg elengedni nem akarom.
- Úgy látom van egy olyan oldalad is ami teljesen normális.-mondja,mire elveszi a kezét.
- Úgy látom,van olyan oldalad is amelyik nem bunkó.-dobom vissza a labdát.
- Teszteltelek.
- Most viccelsz? Minden lánnyal ezt csinálod?-kérdezem.
- Nem,általában a lányok sírva könyörögnek hogy tartsam meg amit adnak,ellenben te nem.Kis híján toporzékoltál,hogy vissza adjam a cuccod.-vigyorog. Oh,milyen édes! Mármint az hogy vigyorog. Azok a szemek,és a szája,teljesen elvarázsol.
-Nancy.-rángat ki a gondolataimból.
- Ja,igen persze.-válaszolom,de azt se tudom mire válaszoltam.
- Nagyon elmerültél valamiben,vagy valakiben.-suttogja a fülembe. Mikor hajolt a fülemhez? És milyen édes a hangja. Atyám,mint valami drogos aki épp két dimenzió között lebeg. Ugye tudod,hogy szórakozik veled?-zökkent ki a tudat alattim.
- Csak fáradt vagyok.-motyogom. Ez a szöveg mindenre megoldás.
- Azt hittem engem tanulmányozol.- mondja fapofával. Most szórakozol velem?
- Ugyan miből vetted ezt?
- Hát nem is tudom.-mondja miközben az ujjával dobol az ajkán. Basszus!
- Hol van a tesód?-kérdezem,de csak mert jobb nem jutott eszembe.
-Bizonyára valakit szédít.-mondja mosolyogva.- Nem vagyunk összenőve. Egyébként tetszett a mostani műsorod is.-mondja komolyan.
- Köszönöm.-pihegem.
- Nem vagy kicsit alul öltözve?- kérdezi kajánul.Érzem,hogy pír kúszik fel az arcomra.- Miért vagy zavarban? Sokkal többen néztek,mikor a színpadon voltál.-közli.
- Tudom,tudom. Nem vagyok zavarban,csak nagyon melegem van.-nagyon gyenge kifogás. Épp kiszúrtam Canet,ahogy engem keres.
-A rohadt életbe, a menedzserem ott van.-nyögöm,miközben azt figyelem hova tudnék elbújni. Bill hátra pillant,majd egy határozott mozdulattal a falnak lök,és inkább az ajkaimnak suttog,mint nekem.
- Bántott?-kérdezi,miközben tekintete elsötétedik.
- Nem.-suttogom vissza.
Bill cirógatja az arcomat,közbe figyeli mit csinál Cane,aztán a zsebébe kutatni kezd,majd előveszi a telefonját.
- A bátyám érdeklődik merre vagyok.-magyarázza.Elmosolyodom,milyen rendes a testvére.
Körbe nézek,aztán meglátom,hogy felénk néz nagyon. Billnek is feltűnt a tartásomon hogy feszültebb vagyok,ezért magához húzott és hogy hiteles legyen megcsókolt.Az ajkai táncra hívták az enyémet,mintha felrobbant volna körülöttem a világ. Úgy kapaszkodom a dzsekiébe,mintha az életem múlna rajta. Vagy talán csak az hogy ne essek össze. Perzsel a levegő köztünk, mintha ezer fok lenne. Annyira megőrjít,most már szinte égek. Ki tudja,mikor válok hamuvá. Aztán,mintha egy vödör hideg vízzel öntöttek volna telibe,a varázsnak annyi. Bill szakította meg a csókot.
- Izé,nekem mennem kell.- mondom zavarodottan.
- Haza viszlek.-mondja.
- Nem szükséges,haza tudok menni.-vágom rá. Furcsán néz rám. Jaj,ne csak ezt ne.
- Ez a csók meg sem történt.ne aggódj.
Aha,ezt nem akartam hallani. Ideje eltűnnöm.
- Persze.-erőltetek némi magabiztosságot magamra.
- Gyere,haza viszlek.-ajánlja fel. Megrázom a fejem, közbe magamra cibálom a pólómat, meg a nadrágomat. Nem kényelmes egyáltalán így hogy alattam van ez a nyomorult fellépő ruhám. Mindegy, a cipőbe még haza tudok sasszézni. A parókát bele rakom a táskámba,aztán előkapom a telefonomat,és úgy teszek mintha SMS-t írnék.
- Anyám értem jön.-hazudom.
- Igazán? -kérdezi,közbe a szemeimet nézi. Nem fogsz átlátni rajtam.
- Igazán,de minden esetre köszönöm.- felem kissé bágyadtan.
- Megvárom veled.-közli.
- Hogy mi?! Miért tennél ilyet?-kérdezem rémülten. Most már tutira tudja,hogy kamuztam.
- Mert megtehetem,és azért is mert másodjára mentettelek meg a menedzseredtől.- Ne aggódj,én is remekül hazudok.-kacsint rám. Enyhe célzás,hogy hazudok. Sokat hallottam már,hogy vagy megtanulok hazudni vagy mondjam meg kerek perec amit gondolok. Csak hogy most más a helyzet. Még mindig álltam ott mint egy darab fa. Nem tudom miért vagyok ilyen csüggedt, hiszen nem is ismerem őt,de még is a csókja elvarázsolt,sose éreztem még ilyet. Ráadásul másodjára menti meg a seggem,szóval jobb ha megnyugszom és jobban átgondolom ezt az egészet.
- Haza viszlek.-mondja mi közbe megfogja a kezem,és elindul.
- De anyám...-felém fordul és rám néz,majd a mutató ujját a számra teszi aztán tovább megy.
Pontosan most tiport a földbe. Követem őt,mint egy szót fogadó kutya,és azt figyeltem hogy a sok ember hogy bámul minket. Ahogy beültünk a kocsiba,minden megváltozott. Tapintani lehetett azt a forróságot,amit akkor éreztem amikor csókolóztunk. Mégis mi a fene ütött belém? Semmit se jelentett,kamu volt.
- Hova vigyelek? -kérdezi kicsit rekedten. És mintha bennem elszabadult volna valami.
- Hohenschönhausen.-suttogtam. Alig bírtam kinyögni.
Ez a félóra nekem kész szenvedés,mintha meggyulladni készülnék a közelében. Nyugalom Nancy, ne is figyelj rá! Nehéz nem rá figyelni,mikor itt van mellettem,és haza visz. Azt hiszem ő is érzi azt a bizonyos fülledtséget, mert bekapcsolta a légkondit. Az illata olyan intenzíven beáramlott az orromba,teljesen elkábított. Ránéztem,amit nem szabadott volna mert ő is engem nézett. Elpirultam. Zavaromban kinéztem az ablakon,és vissza se fordultam többször.

Megkértem,hogy tegyen ki az utca végén,nem akarom hogy apámék faggassanak.
- Köszönöm a fuvart.- mondom,miközben babráltam a táskám pántját.
- Szívesen.-mondja,de közben maga elé nézett. Valami aggaszthatja?
Épp kiakarok szállni,de megragadja a karom és vissza húz. Értetlenül nézek rá,ő pedig fürkészi a tekintetem,mintha választ keresne.
- Mi baj?-kérdezem,miközben az arcához emelem a kezem. A borostája csiklandozza a tenyerem.
- Semmi.-mondja nem túl meggyőzően.-Látlak még?
- Gondolom.
Elmosolyodik,majd beindítja a motort én pedig kiszállok,de mielőtt becsuknám az ajtót megszólalok:
- Én is remekül hazudom.-mosolyodom el gonoszul.-Szép álmokat!-bevágom az ajtót és a házunkhoz sétálok,ő pedig elhajt.

Már körülbelül negyed órája szaltózom oda vissza,de Cane és az edzőm Natasa csak tovább erőlteti.
- Fáj a kezem,nem tűnt fel?-üvöltöm magamból kikelve.
- A jó táncosnak bírnia kell a strapát,szívem.-sziszegi Natasa.
- Oké,legalább kaphatnék öt perc pihenőt?
- Na jó,öt perc.-adja be a derekát Cane.
Nagyokat kortyolok a vizemből,aztán bekapok egy fájdalom csillapítót,hogy kibírjam még egy kicsit. Igaz,legalább fél óra kell hogy hasson ez az átkozott. Meg igazítom a szétzilált hajamat, aztán megtörlöm az arcomat. Annyira gyűlölöm őket,hogy hihetetlen. Natasa egy iszonyatosan nagy ribanc,ő a testéből és a rúdtáncból él. Nyilván Cane onnan ismeri Natasát,ahol ez a ringyó dolgozik. Biztosan összefeküdtek. Nem mintha annyira érdekelne, de milyen gusztustalan már.Na jó,hanyagoljuk a témát mert a végén ide hányok. Már épp bemelegítenék,mikor megcsörren a telefonom,mégpedig az amelyikről Cane nem tud. Ahogy meglátom a kijelzőt,majdnem szívrohamot kapok. Bill. Hogy volt képes bele írni a számát a telefonomba?
Gyorsan kinyomom,és inkább írok neki egy rövid üzit,hogy ne hívogasson, és hogy most nem érek rá. Miután elküldtem a nem túl tartalmas üzenetet,kikapcsolom a telefont,és a táska mélyére süllyesztem.
- Itt a vége a lazsálásnak Nancy!-csapja össze a kezét Cane. Ó,hogy pusztulnál meg!
Nem szólók egy szót sem,csak teszem amit mond Natasa. Felmászom a rúdra,aztán a lábammal tartom magam,és átfordulok,hogy a földet érjem. Ilyen hasonló feladatokat csináltam a következő 2 órában.
Fáradtan vonszoltam magam hazáig,aztán az utca végén megálltam és leültem egyik kerítéshez.
Alig éreztem bármimet is,mintha ólomból lennének a végtagjaim. Annyira elmerültem,a gondolataimba,hogy az se tűnt fel,hogy beszélnek hozzám,csak amikor megérintetették a vállam.
- Sziasztok.-mosolyodom el mikor meglátom Tomot és Billt.
- Te meg hol jártál? Bill aggódott érted.-mondja lazán Tom.
- Kussolj már!-szólja le Bill.
- Dolgoztam.-mondom. Már éppen állnék fel,mikor elvesztem az egyensúlyom és borulok előre, épp hogy nem csókoltam meg a földet,valamelyik elkapott.
- Hé,mégis mi a fenét csináltak veled?-kérdezi Bill halálosan komolyan.
- Csak elfáradtam.-rázom le,és felkapom a táskámat.
- Mindkettőnket hülyének nézel Nancy?-kérdezi most Tom.
- Nektek nem mindegy mit csinálok?-kérdezem dühösen,aztán elindulok haza felé,de nem sokáig jutok,mert mindketten visszarántanak.
- Nem!-mondják egyszerre. erre megforgatom a szemeimet,és kirántom a kezem. Ehhez most semmi kedvem.
- Miért vagytok itt?
- Mert, nem értelek el,és...Mi a fenét csináltál?-kérdezi Bill.
- Mondom...edzettem.-felelem lemondóan.
- Szeretnélek megismerni Nancy.-mondja Bill,olyan lágyan,hogy teljesen megolvad a belsőm.
- Én is.-vigyorog Tom.
Nevetve rázom a fejem,aztán kezet nyújtok.
- Nancy.
- Bill.-mosolyog de nem engedi el a kezem. Cirógatja hüvelyk ujjával a kézfejemet.
- Na tesó elég a bájolgásból! Én jövök.-löki félre Billt.
- Tom vagyok,de neked csak Isten.- mondja miközben végig simít a haján.
- Ne is figyelj rá.-mondja Bill.-Te pedig vegyél vissza.-mondja a tesójának.
- Nyugi,nem mozdulok rá amíg itt vagy.
Elbűvölve nézem őket,ahogy szekálják egymást. Annyiszor kívántam,hogy legyen egy testvérem,akire bármikor számíthatok,és ő is rám,de valahogy ez a kívánságom sosem teljesült.
Átakartam rakni a másik vállamra a táskát,de nagyon rossz ötlet volt tőle. Akkorát visítottam,hogy még a táskám is eldobtam. A kurva életbe! Ez iszonyatosan fáj, a kesztyű meg a kötés még mindig rajta volt,de rákellet jönnöm ezt sokáig nem csinálhatom. Na most mit találjak i? Cane kicsinál,ha orvoshoz merek menni.
- Nancy mi van veled?-kérdezi rémülten Bill.
- Csak rosszul fogtam meg a táskám pántját.-igyekszem hihetőnek hangzani. Könyörgöm higgy nekem.
- Mutasd a kezed!-szól rám Tom. Jaj ne! Ez bukta! gyorsan találj ki valamit.
- Gyerünk!-kontrázza Bill.
Még mielőtt bármit tehettem volna,Bill elkapta a kezem,és leszedte a kesztyűt rólam,aztán a kötést is óvatosan. Mikor meglátta a feldagadt lila kezem,azt hittem szörnyet halok,de nem csak én döbbentem meg,hanem ők is.
- Ez csak egy kis rándulás.-próbálom lazára venni a dolgot,de azt hiszem,fel is adom.
- Orvoshoz viszlek,mégpedig most!-közli Bill nyomatékosan,majd felkapja a táskám a vállára.
- Nem mehetek.-makacskodom.
- Még is miért nem?-kérdezi Tom.
- A menedzserem kinyír,ha orvoshoz merek menni.-mondom őszintén.
- Ne aggódj,kislány nem hagyjuk,hogy bármi bajod is történjen.-biztat Tom,aztán kinyitja a kocsi ajtaját,én pedig beszállok. Nem tudom figyelmen kívül hagyni,hogy Bill nagyon dühös,nem értem miért.Még csak,most ismerkednénk,ő pedig harmadjára vesz a szárnyai alá. Sose voltam ilyen,mindig kézben tartottam mindent, de ahogy ő belépett az életembe,minden energiám elhagyott. Ez az igazság.