5.rész

Bonbon

Iszonyatos bűntudatot érzek, nem tudom mi történt előző este. De bízom magamban,és tudom hogy nem feküdtem le Tommal,nem tettem meg mert Billt szeretem. Sajnos az ő részéről ez nem kölcsönös,csak mint barát- Mit tegyek? Nem tudom. Úgy döntöttem,hogy elmegyek Natasához,és gyakorlok. Képes vagyok rá,egy erős fájdalomcsillapító és a sín.
- Jó híreim vannak Nancy! - ugrik  nyakamba Natasa.
- És pedig?
- Lefognak szerződtetni Brüsszelben Nancy!-mondja izgatottan.-Hát nem csodálatos?
- Engem?-nyökögöm.
- Igen,téged.
- Én nem akarok Brüsszelbe menni, ez még is kinek a....-már rájöttem.- Cane.
- Ez egy remek lehetőség.-magyarázza.- Holnap indulunk tárgyalni.
- Tessék?! - sipítom.-Szó se lehet róla.
- Nancy ne csináld már, nagyon jó lesz. És ott leszek veled.-nyugtatgat.

Összepakolom a cuccom,és közbe elérni próbálom Billt,hogy beszéljünk,de nem veszi fel. Már este nyolc,mire elkészülök,és a cuccom leviszem az ajtó elé. Abban a pillanatban,hogy leteszem a sporttáskám,csengetnek. Az ajtóban személyesen Bill áll.
- Szia.-mondja,majd a cuccomra néz,és felvonja a szemöldökét.
- Szia.- köszönök.- Holnap Brüsszelbe megyek.
- Hogy hova?!-kérdezi.
- Jól hallottad, leakarnak szerződtetni.-felelem.
- De hát, nem mehetsz el ilyen messzire. Túl távol lennél tőlem.
Ettől megdobban a szívem,és ettől még jobban szeretem őt, bárcsak ő is így szeretne.
- Ez a munkám Bill.-mondom fájóan. - Tovább kell pakolnom.-fogom menekülőre és becsukom az ajtót,felszaladok a szobámba,és sírni kezdek. Barátok vagyunk,de nekem ez nem elég. Durván törlöm le a könnyeim. Arra leszek figyelmes,hogy dobálják az ablakom. Kinézek,és Bill az aki apró kavicsokkal dobálja az üveget. Feltolom az ablakot,és csak értetlenül nézek rá.
- Bemegyek.-mondja és mászni kezd. Jézusom ez megőrült.
- Ez veszélyes Bill,inkább beengedlek.-mondom idegesen.
- Ne aggódj,másztam már fára is.
- Nagyon vicces,de ez nem egy rohadt fa!
- Valaki ideges.-csipkelődik.
- Persze,hogy ideges vagyok.-mondom morcosan.- Épp megölni készülöd magad.
- Dehogy is.-feleli.- Menj hátrébb!- utasít én pedig teszem amit mond. Gyorsan kitámasztom az ajtót,mire megfordulok Bill már a szobámban áll.
- Nincs kulcsod?-lihegi.
- Nincs.-mondom,de még mindig csak állok az ajtó előtt.
- Gyere ide.-tárja ki a kezét.
Már sietek is a karjába, szorosan ölel. A nyakába fúrom az arcomat,és belélegzem az illatát. Tuti érzi,milyen hevesen ver a szívem. Soha nem akarom elengedni őt. Puszit nyom a fejem búbjára, de nem ereszt. Vajon megbeszélték a dolgokat Tommal? Bizonyára igen,vagyis remélem. Lassan elenged,majd felmér.
- Nem biztos,hogy elengedlek.-mondja vigyorogva.- Hogy van a kezed?
- Jól.-hazudom.
- Pocsékul hazudsz Nancy.-mondja.
- Mit akarsz hallani,hogy fáj?-kérdezem.
- Pihentetned kéne a kezed, így csak tönkre teszed még jobban.-mondja szigorúan,de megsimítja az arcom.
Ez a pillantás valamit elindított a testemben,valamit ami arra késztet csókoljam meg. Nem tehetem meg ezt vele. Még itt hagyna.
- És hogy hogy eljöttél hozzám?-kérdezem gyorsan.
- Úgy éreztem beszélnünk kell,nem akartam hogy haragban legyünk.-mondja könnyedén. Aztán újra úgy néz rám,mint aki itt helyben letépné a ruhámat. Nagyot nyelek,és gyorsan az íróasztalomhoz lépek,mintha valamit keresnék. Megmarkolom az asztal szélét,túl meleg van,és érzem hogy mögöttem van. Innen nem szabadulok,nem mintha akarnék.
- Nancy, szükségem van arra,hogy megcsókolj.-suttogja a fülembe. Úristen!!
- Miért?-kérdezem elhaló hangon.
- Csak.-közli,és szembefordít magával. Tekintet,úgy égett mintha égne minden körülöttünk. Magához húz,és lecsap a számra. Ahogy mohón csókoljuk egymást össze koccannak a fogaink. Tudom,hogy most hülyének fogsz nézni,de valami nem stimmel Billel. Nem rég jelentette ki,hogy barátok vagyunk és azok is maradunk. Akkor ez most mi hirtelen?
- Nancy,hova mész?!-ordít apám az ajtó másik oldaláról. Sose jöhetett volna jobbkor. Elakarom tolni magamtól Billt,de nem hagyja,na jó most már tuti nem oké valami.
- Bill,eressz.-suttogom.
- Nem!-mondja dacosan.
- Azt mondtad barátok vagyunk,és azok is maradunk.-mondom,aztán gyorsan a szám elé kapom a kezem.
- Azok is vagyunk.-mondja.- Csak szükségem volt erre,de te nem hagytál érvényesülni.
- Hogy mi?-háborodok fel,kicsit hangosabban mint kellene.
- Nancy van nálad valaki?-kérdezi,közben rángatja a zárat.
- Nem,és tűnj el!-mondom.
- Nancy azonnal vegyél vissza!
- Bill azért jöttél hogy beszéljünk,hát hallgatlak.-mondom,és igyekszem nem tudomást venni arról ahogyan bámul.
- Tommal már megbeszéltem,azt mondta nem történt semmi sem,ismerem a bátyámat Nancy.-mondja.-Képes kihasználni a helyzetet,de nem tette,hiszek neki.
- Én pedig megerősítem,hogy semmi sem történt köztünk.-felelem magabiztosan. Elmosolyodok,ahogyan néz. Egész este csak beszélgettünk,mesélt a szüleiről,hogy elváltak,de a nevelőapjával remekül kijöttek. Mesélt a suliról,hogy mindig is furán néztek rá amiért elég más stílust képviselt. Ha egy osztályba jártunk volna,én tuti imádtam volna. Olyan sok mindent mesélt,hogy bealudtam,de nem azért mert unalmas volt,órákig hallgattam volna még,de sajna elfogott az álom.

Arra ébredtem hogy rezeg a telefonom,de ahogy jobban észhez térek mellettem Bill szuszog. Nagyon édes ahogy alszik, eszembe jut a tegnap és a számhoz kapok. Basszus! A csókja, olyan követelőző volt, mintha a dühét akarta volna tompítani. Óvatosan kikászálódok az ágyból,és ügyelek arra,hogy esés nélkül menjek a fürdőbe a telefonommal együtt. Natasa küldött egy üzenetet,ami egyáltalán nem jó.

Sajnálom csajszi,de nem tudok veletek tartani Brüsszelbe,közbe jött egy két ügy.

Vigyázz magadra! 

Puszi.

Ui: Tartsd meg a 3 lépés távolságot Cane-nel!

Olyat mondj amit már nem tudok! Ha ez kiderül,hogy én Cane-nel utazgatok kettesben,engem Bill kinyír,vagy inkább Cane nyír ki előbb. Muszáj vigyáznom vele. Ahogy meghallom a padló nyikorgását,ijedtemben  kiesik a kezemből a telefonom,és szét esik a padlón. Jaj basszus! 

- Nancy minden oké?-kérdezi Bill az ajtó másik oldaláról.

- Persze,csak leejtettem a szappantartót.-hazudom. 

- Oké.

Ez jól ment. Most azon gondolkodsz,miért hazudtam neki. Hát azért mert nem tudok a szemébe hazudni. Képtelen vagyok. Tudni fogja hogy titkolok valamit,ha meglátja a telefont nálam. Gyorsan összerakom a telefont,vissza kapcsolom,és egy törölköző alá teszem.

- Megengeded,hogy letusoljak gyorsan?-kérdezi a ágyamon ülve. Azt hiszem megszólalni is képtelen vagyok. 

- I-igen.-dadogom ügyetlenül.

Bill elmosolyodik és felém tartva leveszi a felsőjét,így megcsodálhatom a testét. Tökéletes,és a tetkói irtóra passzolnak hozzá. 

- Ne bámulj annyit.-csíp finoman az arcomba,majd becsukja maga után az ajtót. Direkt csinálta! 

Ránézek az órára és kissé elhűlök,fél óra múlva itt van értem Cane. Gyorsan előveszek egy testhez simuló fekete ruhát meg egy magassarkút. Aztán felkötöm a hajam, majd kihúzom a szemeim,kicsit bepúderezem az arcom és kész. Abban a a pillanatban nyílik a fürdőajtaja,és Bill néz rám dühösen. Sajnos a telefonom a kezébe.

- Ugye ez csak véletlen,hogy a fürdőbe volt?-kérdezi ironikusan.- Azt hittem,nem kettesbe mész vele.

- Én is...de, hogy mertél a telefonomba kutakodni?-emelem fel a hangom,majd kikapom  a kezéből a telefonom.

- Csak a holttestemen keresztül mehetsz vele Nancy!-jelenti ki.

- Csak,hogy tudd elmegyek Brüsszelbe nélküled!- mondom,és sarkon fordulok,de ő utánam nyúl és magához ránt. Szorosan tart, majd egymás tekintetét fürkésszük.

- Nem tudom,mit tennék ha bajod esne.- suttogja,majd az arcát a nyakamba fúrja,és belepuszil. Cirógatom a nyakát, ujjaim a tetoválásán korcsolyáznak. -Kérlek,ne menj el! Tudom,hogy kifogja használni a helyzetet.- mondja újra dühösen.

- Nyugodj meg,semmi bajom sem lesz.- nyugtatom meg,majd arcon puszilom.- Muszáj indulnom.

Nos, nagy nehezen Bill elengedett,de a lelkemre kötötte,hogy hívnom kell legalább félóránként,vagy majd ő hív. Cane-nel már csak Brüsszelben találkoztam, aki úgy bámult majd kiesett a szeme. Úgy szorítottam a táskám fülét,hogy az ujjaim teljesen elfehéredtek. Egy étteremben ültünk le, én igyekeztem a lehető legtávolabb ülni a menedzseremtől,de ő direkt úgy ült,hogy hozzám érhessen. Minek jöttem el?? Már majdnem elrohantam,mikor megérkezett a férfi. Közeledett felénk,aztán kezet rázott Cane-nel majd felém pillantott és elvigyorodott. Na remek.
- Üdvözlöm, Karl Cortez vagyok.-ölel meg hirtelen .- És kit tisztelhetek meg e gyönyörű hölgy személyében?-kérdezi nyájasan. Kényelmetlenül érzem magam.
- Nancy ...- nyögöm ki nehezen,de félbe szakítanak.
- Azonnal vegye le a barátnőmről a kezeit,mielőtt letépem!-morog az a jól ismert hang. Megkönnyebbülést érzek,de közbe meg is fojtanám. Ugrott a melóm. Várjunk csak,azt mondta,hogy a barátnője vagyok. Tátva marad a szám. Mr.Cortez elenged de Cane úgy vicsorog mint egy farkas. Na nem,én ezt nem játszom!
- Nancy te itt maradsz!-szól rám Cane.
- Egy frászt maradok itt!-közlöm.- Nem parancsolsz nekem.
- De hogy nem drágám.-szorítja meg a kezem,mire Bill megjelenik és hatalmasat behúz neki. Bill a háta mögé terel,én pedig onnan lesek, hogy mi van.
- Nem ajánlom,hogy még egyszer hozzá érjen Nancyhez!-mennydörgi,majd újra behúz neki és újra. Jesszus,ez agyon veri, próbálom visszafogni Billt.
- Bill kérlek,nyugodj le,gyere menjünk!-húzom el,de olyan nehéz
- Bill,kérlek!- mondom most már hisztérikusan. 

Nagy nehezen kivonszolom az étteremből, és fékezni próbálom,hogy higgadjon le,és ne merjen vissza menni.
- Könyörgöm higgadj le.-kérem szépen. Hozzá bújok,és várom,hogy átkaroljon,de nem teszi,így megfogom mindkét kezét és magam köré kulcsolom. Így állunk legalább öt percig,nem mintha bánnám,de beállt a hátam. Próbálok kibújni az öleléséből,de most nem enged,csak szorít.
- Ezért mondtam,hogy nem jöhetsz.-mondja még kissé dühösen.
- Tudom,sajnálom.-mondom,bár nem értem miért kérek bocsánatot. Nekem ez egy munka lett volna.
- Jobb ha elmegyünk innen mielőtt visszamegyek az étterembe.-mondja és maga után húz.
- Hova szeretnél menni?-kérdezi.
- Hát én itt semmit sem ismerek.-mondom.
- Én se,de elnézhetnénk Párizsba.
- Párizsba?-kérdezek vissza.
- Igen,vagy máshova szeretnél menni?
- Jó Párizs,csak egy vasam sincs.-motyogom.
Megtorpan erre a kijelentésemre,és felém fordul.
- Velem vagy,felejtsd el a pénz kérdést.És ne próbálj meg veszekedni.-figyelmeztet,majd tovább megyünk egészen az autójáig. Meg se szólalok,csak beszállok a kocsiba,és bekötöm magam,majd figyelem ahogy Bill is beszáll és elindulunk.
- Miért mondtad,hogy a barátnőd vagyok?-csúszik ki a számon.
- Nem ezt mondtam.-mondja,de nem néz rám. Jól hallottam amit most kiejtett a száján?
- De igen ezt mondtad,nem vagyok süket!
- Félre érthetted.-mondja komoran,de közben koncentrál az útra.
Most inkább hallgatok,de még nem végeztünk az biztos! Tudom,hogy mit hallottam ,és ő is nagyon jól tudja.