6.rész

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt! Jó olvasást! :)
Amélia.B

Nos, nem mentünk Párizsba helyette Essen-be mentünk,és élveztük azt a pár napot amit kizárólag kettesbe töltünk. Egy olyan hotelbe szálltunk meg,ami elég csöndes, csodálatos helyen van. Jó volt beszélgetni,hülyéskedni,mintha egy gondterhelt Billt látnék. Persze,ugyanúgy dolgozott,dalszövegeket írt,és Skype-on beszélt Tommal meg a többiekkel,én pedig addig elvonultam sétálni,vagy futni. Most sem tettem mást,elmentem sétálni,és zenét hallgattam. Már elég messze jártam a hoteltól,mikor megálltam és leültem egy padra. Bill-el nem beszéltünk arról a bizonyos dologról,hogy miért mondta hogy a barátnője vagyok. Szégyenli talán? Bánja  az biztos. Talán beszélnem kéne Tommal? Magam sem tudom mitévő legyek ebbe a helyzetben. Üzenetet is kaptam Cane-től,aki eléggé kivan fordulva magából. Na jó,ő mikor nincs kifordulva magából? Hiszen egy állat! Bill-nek még csak tudomást se szabad szerezni-e róla,hogy Cane többé kevésbé megfenyegetett,ha nem teszem azt amit mond. Miután Bill visszamegy L.A-be, minden a régi kerék vágásba fog kerülni. Hazudni fogok neki, ami egyáltalán nem tölt el boldogsággal. Képtelen vagyok hazudni neki,mert ha nem teszem,Cane tönkre teszi az életét és a bandáét. Ezt pedig nem hagyhatom. Nyújtok párat, aztán szaltózni kezdek,egyszer kétszer és még kétszer. Cigánykerekeztem,hídba mentem le, ugráltam,mint valami kecses balettos. Bár közöm nem volt a baletthez,csak lestem. Miután kellően kifárasztottam magam,de még nem eléggé,elindultam felfedezni magamnak a turista ösvényt. Igyekezetem megjegyezni,merre van a vissza fele út. Óvatosan mentem a lejtőn,de a sok kavicstól nagyon csúszott a lábam,és megcsúsztam. Égett a térdem,és a karom,ráadásul az elég béna kezemre estem,csodálatos. Még térerő sincs itt. A fene a kíváncsiságomba! Piszkosul fáj a lábam.ég mint a pokol. Megpróbáltam fel menni a lejtőn,de esélytelen volt. Elbotorkáltam  bal felé,és egy turista ösvényre érkeztem,de ez nem ugyan az,mert itt a jelek már sárgák,ott meg még kék volt. Olyan messze nem lehetek a hoteltől. A jó hír,hogy van némi térerő,szóval bekapcsoltam a GPS-t és beírtam a hotel nevét,hát sajnálatomra sétálhatok 3 km-t mire visszaérek. Problémám nincs a 3 km-rel,de a fájós lábammal,nem igazán repestem az örömtől.
Elég piszkos voltam,és izzadt mire visszaértem a hotelbe, próbáltam nem feltűnősködni,de ez lehetetlen volt. Koszosan és csapzottan belépni egy ilyen csili-vili helyre elég ciki volt,főleg,hogy minden szem rám szegeződött.
- Kisasszony,elnézést.-szól utánam a recepciós.- A barátja már tűvé tette maga után az egész hotelt.-mondja.
- Á, köszönöm hogy szólt. A szobájába van?-kérdeztem.
- Nem, a bárba van.-mondja.
- Köszönöm.-mondom.
Mielőtt a bárba mennék,felszaladok a lakosztályunkba, és magamra kapok egy cseresznye piros koktélruhát. Kicsit rendbe szedem magam,aztán a bárba megyek. Még mielőtt betenném a lábam a bár részre,egy lány lóg Bill nyakán. Szőke haj,és olyan olyan koktélruhája volt mint nekem. Hát ez remek,ki ez a lány? Még mielőtt meggondolhattam volna magam,oda siettem hozzájuk,és megköszörültem a torkomat. Mindketten felém fordultak,majd a lány szólalt meg.
- A barátnőd?-kérdezi Billtől. Ribanc!
- Nem,csak egy barátom.-válaszolja. Csak egy barát! Hallottad Nancy,csak egy barát. Enyhén mosolyogtam,hogy még véletlenül se látszódjon rajtam,mennyire megbántottak a szavai.
- Én magatokra is hagylak titeket.-mondja ez a ribanc és puszit ad Bill arcára.- A számomat megadtam,hívj bármikor.-teszi hozzá. Hogy mi?! Ezzel a szőke hajú olcsó lotyóval töltötte az idejét,és még számot is cseréltek? Na ne,ez sok!
- Kerestelek. Merre jártál?-kérdezi.
- Sétáltam.-fogom rövidre és leülök viszonylag távol tőle.
- Mellettem is van még hely.
- Azt meghagyom a kis szőkédnek.-kimondtam mielőtt megakadályozhattam volna. Úgy nézett rám,mintha leforráztam volna. Hát én is így éreztem,mikor csak egy barát vagyok.
- Mi ütött beléd Nancy?- kérdezi.
- Semmi.
A féltékenység túlságosan eluralkodik rajtam. Elegem van ebből! Felpattantam a helyemről,és visszamentem a lakosztályba. Valójában rohantam mint egy őrült. Leültem az ágyra és csak néztem a semmibe. Más lányokkal enyeleg,de azt mondta a barátnője vagyok aztán letagadta. Bill nem jött utánam, ugyan miért is jött volna? Talán össze kéne cuccolnom és haza mennem. Eddig olyan jól elvoltunk,most mi történt? ja,persze az a lotyó. Szívem szerint megfojtanám. Na jó,lenyugszom és megkeresem Billt. A bárban  nincs,ezért kimentem a hotel elé,és kicsit arrébb megláttam cigarettázni, de közbe telefonált. Háttal ült nekem, így óvatosan lépkedtem felé. Mikor oda értem mögé,átöleltem a nyakát. Beszívtam az illatát,a kedvenc illatomat a világon.
- Visszahívlak.-mondta a telefonba,aztán letette.- Sajnálom,bunkó voltam. Nem értem mi a fene volt velem.-mondta gyengéden. Felém akart fordulni,de nem hagytam,tovább ölelgettem. Finoman kibújt az ölelésemből,aztán felém fordult majd az ölébe húzott. Átkaroltam a nyakát,ő pedig a derekamat fogta.
- Néha nagyon gyökér tudok lenni,ne haragudj Nancy.-folytatja.- Ha nem megfelelően viselkedem,nyugodtan lekeverhetsz egyet. Amúgy Tom üdvözöl.
- Nem mondasz semmit?-kérdezi.
Megráztam a fejem, olyan jó volt hallgatni ahogy beszél. Megnyugtató. Fel se fogtam mi hangzott el eddig,csak a hangjára koncentráltam. Ráhajtottam a fejem a vállára,ő pedig a térdemre tette a kezét. Felszisszentem egyből.
- Aú.
- Ne haragudj,mit csináltál a lábaddal?-kérdezi aggodalmasan.
- Elestem.- mondtam, kicsit lekerekítve a történetet.
- Na várj csak.-mondja,majd feláll,ez által nekem is muszáj.- Ülj le,és nyújtsd ki a lábad.-utasít finoman.
- Mit akarsz csinálni?
- Bízd csak ide.-kacsint.-Na kérem a lábad.
Nem tudtam,nemet mondani neki,ezért azt tettem amit kért. Leguggolt elém,és egyre közelebb ért a szája a térdemhez. Puszit akar adni a lábamra! Itt fogok elájulni. Nagyon lassan puszilta meg a sebesült térdem,én pedig beleremegtem. A számba haraptam,hogy türtőztessem magam. Még egy puszit adott a térdemre,aztán még egyet,de aztán már követni se tudtam. Csak a száját éreztem,ahogy nedves puszikat hagy a fájós,sebesült térdemen. Kapaszkodtam a padszélébe,hogy nehogy megtörjem a pillanatot,és ne akarjam letámadni Billt. Azt hiszem az hozott vissza a jelenbe,hogy Bill simogatja a lábam,aztán hirtelen feljebb került a keze a lábszáramról a combomra. Vajon tudja mit csinál? Felállt,gyanítom elzsibbadt a lába. Égetett a tekintete. A fülemhez hajolt,és suttogott valamit a fülembe,de nem értettem,mert a forró lehelete csiklandozta a nyakam.
- Tetszik...a...ruhád.- suttogta tagoltan.- És a bőröd is.
Elakadt a szavam, most már biztos,hogy valamit szívott,vagy túl sokat ivott. Félek,ha megkérdezem vége a pillanatnak a varázsnak. Jobban tetszik ez a Bill. Félre söpörte a hajamat a nyakamból,és belecsókolt a hajlatba. Most már tuti transzba van,Tom mondott neki valamit? Vagy a szőkét nem érte el? Gyorsan kivertem a fejemből ezt a gondolatot. Bill szívja a nyakam. És csak most tűnt fel? Meg kell szakítanom ezt az egészet,akár mennyire élvezem,de Billel valami nem stimmel. Mintha érezné,hogy mire készülök,erősebben kezdi szívni a nyakam,nekem pedig egy apró nyögés szalad ki a számon. Vagy most eltolom magamtól vagy soha. 3,2,1 most! Áh nem mégsem,nem ez a pillanat. Akkor most? Nem megy,cserben hagyott minden erőm. Basszus! Látszani fog,hogy kiszívták a nyakam. Normális körülmények között nem zavarna,de Billt zavarni fogja,ha holnap meglátja. Finoman a mellkasára tettem mindkét kezem,és próbáltam eltolni.
Felkapta a fejét,és a szemembe nézett. Aztán a számra tévedt a tekintete. Bajban vagyok!
- Minden rendben?-kérdezem.
- Nem,olyan tehetetlen vagyok veled. Közel akarlak tudni magamhoz,vigyázni rád mindig,de én csak a barátod lehetek.-mondja. Ne már megint itt tartunk,remek.
- Néha többet akarok tőled,mint most,de ugyan akkor rájövök,hogy ezt nem tehetem.-magyarázza.- Örülök,hogy megállítottál, bízok benned.
Hogy mi?! Szóval ez valami bizalom teszt volt? Arcul csapnám magam,hiszen már egy párszor elmondta,hogy csak és kizárólag barátok.
- Miért mondtad,hogy a barátnőd vagyok?-kérdezem szinte sírva.
- Fogalmam sincs.- válaszolja.
Alig akarok hinni a füleimnek, ez nem velem történik. Felálltam a padról,és a szemébe néztem.
- Te vagy a legszívtelenebb ember a világon Bill Kaulitz!-fakadok ki,és elviharzok mellette.
- Nancy várj!-kiált utánam.-Nancy!
Még csak megfordulni se akarok, olyan gyorsan lépkedtem a hotel felé ahogy csak tudtam,de Bill elkapta a karom és a falhoz szorított.
- Hallgass meg!-kérte,de én nem akartam.- Bármit megtennék csak hogy ne szenvedj miattam,de csak téged próbállak óvni.-mondta őszintén. Túlságon fájt amiket mondott,és csak forrtam a dühtől.
- Kérlek eressz!
- Nem! Nem amíg nem higgadsz le.
- Unom az ostoba játékaid Bill! Döntsd már el mit akarsz!- fröcsögöm.- És most elengedsz.-mondom higgadtan.
- Emlékszel mikor a tv-be voltál? Elsimítottam,de nem akarlak a médiának kitenni,fogalmad sincs mire képesek.-vesz egy mély levegőt aztán tovább beszél.- Kérlek ne nehezítsd meg ezt az egészet,és fogad el,hogy barátok tudunk lenni. A média csúnya dolgokra képes Nancy, és ebbe nem foglak belerángatni.- fejezi be csöndesen,és elenged.
- Erősebb vagyok mint gondolnád,de nem engeded,hogy megmutassam.-mondom őszintén.- Tudtam volna Brüsszelbe is kezelni a helyzetet,de te megjelentél. Így csak azt látod,hogy egy lány vagyok akit folyton meg kell menteni.-csupa sértettség a hangom.
Még mielőtt bármit mondhatott volna,megszólalt a telefonja.
- Ezt muszáj felvennem.-mondja,és már el is tűnik.
Ugyanúgy álltam ott a falnál,és néztem a sötétbe. Aztán meghallottam a hangját,dühös volt,szinte felrobbant. A hang irányába mentem és hallgattam mit beszél.
- Tom,mond meg neki,hogy nem tudok most vissza menni,még nem!-sistergett.- Ne légy hülye Tom,nem jöhettek ide, elintézem és megyek.-mondta majd letette,aztán rágyújtott.
- Miért nem mész vissza?-kérdeztem halkan.
- Te hallgatóztál?
- Lehetséges.
- Mennyit hallottál?-kérdezi.
- Nem sokat,de miért nem mész vissza?-kérdezem újra.
- Mert nem akarok úgy visszamenni,hogy haragban vagyunk Nancy.
- Nem vagyunk haragba,visszamehetsz.-mondtam hűvösen,aztán ott hagytam őt.

***

A szekrényből figyeltem,ahogy engem keres Ő. Bántani akart megint,de most elbújtam tőle. Az ágy alatt keres, aztán közelebb jön a szekrényhez,és kinyitja az ajtót. Gúnyosan elmosolyodik,és kirángat a búvóhelyemről. Szorítás erős, úgy érzem a eltöri a csontom. Át vitt egy másik szobába, bezárta az ajtót,és a földre lökött. A hajamba kapott,és húzni kezdte,könnyek szöktek a szemembe. 
- Segítség!-kiáltottam. 
- Nem hall senki,sikíts csak ahogy akarsz.-morogta. 
Megütött,szinte fel se fogtam mikor ütött,csak hogy ég az arcom. Miért bántasz? egy hang se jött ki a számon.Belém rúgott,aztán felrántott,és kést szegezett a torkomnak.
- Gyenge vagy Ciara! - mondta. 
Nancy!
Valaki szól,de túl messze van. 
- Emlékezni fogsz rám egész életedben, miattad ment tönkre az életem.-mondta a fülembe,aztán végig húzta a pengét a combomon fel az oldalamig. Sikítottam teli torokból.
Nancy! Ébredj!

- Nancy ébredj!-ráz meg valaki.
Kipattannak a szemeim, zihálok mintha egy maratont futottam volna le. Csupa víz vagyok,és reszketek. Billt pillantom meg magam előtt,rémülten mér fel.
- Bill.- suttogtam mantra ként.-Bill.-zokogom.
- Csss.-magához szorít,dédelget.- Semmi baj,rosszat álmodtál. Itt vagyok,nem történhet bajod.-nyugtatgat. Lassan elalszom Bill karjaiban,és megnyugszom.

Másnap arra ébredek,hogy Bill cirógatja a nyakam,de közbe szorosan ölel. Felé fordulok,és a szemeibe nézek,valóságos. Tényleg itt van. Mi volt az az álom? Nem értem. Ki a fene az a Ciara? És miért bántott engem,miért hívott Ciara-nak? Nem értem,olyan zavaros az egész. Remélem soha többet nem álmodok ilyesmit.
- Jól vagy?-kérdezi aggódva. Bólintok, ennyire megrémítettem az éjszaka?
- Mit álmodtál?-kérdezi óvatosan. Most mondjam azt,hogy nem tudom?
- Nem igazán tudom, olyan valótlan az egész.-mondom félig meddig őszintén.- Beszélhetnénk másról?
- Persze,ne haragudj.-mondja.- Tom és a többiek ide tartanak.Gondoltam együtt lehetnénk míg nem megyünk vissza L.A-be.
- Ez tök jó.-mondtam,és tényleg örültem. Bár nem tudom,mennyire hallatszott a hangom boldognak,egyszerűen nem megy ki a fejemből azaz álom.
- Ha gondolod meg mondom a fiúknak...-ajánlotta fel,amiről hallani se akartam.
- Megyek,jól vagyok ne aggódj.-mondtam,és ruhát kezdtem keresni a szekrényből. Kikaptam egy türkiz pólót,meg egy fekete nadrágot. Két óra múlva már Tom,Gustav és Georg megérkeztek és lent ökörködtek a parkba mind a négyen. Én csak később mentem le hozzájuk, kicsit össze kellett szednem magam.
- Nahát,egy Nancy!-kiáltja Georg. Elmosolyodom,és lépkedek felé,majd megölelem.- Mizu?-kérdezi lazán.
- Minden rendben.-felelem.-Hogy megy a stúdiózás?
- Remekül,csak egy fogaskerék hiányzik a bandából.-mondja közbe Bill felé bök a fejével.- Problémás nélküle melóznunk.
- Önszántából nem megy vissza.-mondom közbe szúrósan nézek rá,mire nevetni kezd.
- Nyugi Nancy,nem kell felkapni a vizet olyan gyorsan.-cukkol,és elszalad,én pedig kergetni kezdem.
- George ezt még megbánod!-kiáltok utána.
- Egy tízest rá,hogy Georg nyer.- mondja Tom.
- Tartom.-csatlakozik Gustav.
- Emelem.-mondja Bill.
- Kapjátok be! Hallok mindent!- kiabálom nekik,közbe szaladok Georg után,aki épp egy fa mögé bújt el.
- Megöllek Listing!
A fa mögé mentem,hogy elkapjam Geogot,de már nem volt a fa mögött. Mire ráeszmélhettem volna,merre van,elkapott hátulról.
- Azt hiszem nyertem.-mondja.- A többiek fogadtak,azt hiszem behajtom rajtuk,és meghívlak valamire.
- Kösz nem.- bele rúgtam a lábába.és futni kezdtem vissza. Georg erősen a nyomomba volt,én pedig rákapcsoltam.
Már majdnem elértem egy padot,de Georg elkapott,aztán elborultunk. Nevettünk egymáson,annyira felszabadultam ettől a fogócskától.
- Mire hívjalak meg?-kérdezte.
- Szerintem fogd be Listing!-mondom nevetve.- Azért egy hamburgerre meghívhatsz.
- Megbeszélve.-felelte,és fel kelt a földről,majd felsegített engem is.- Szedjük be a pénzt.
- Kérem a pénzem.-közli egyszerűen Georg,és nyújtja a tenyerét,erre Tom belecsap.
- Pacsi haver.
- Tom,te fogadtál először,szóval perkálj!-mondtam Tomnak,közbe Georg vállán pihentettem a kezem.
- Ez szemétség!
- Mindig ez van.- szólal meg Gustav.
- Te is kezded?-kérdezi Tom.
- Fáj az igazság bátyó?- kérdezi gúnyosan Bill.
- Kussolj!
Mindenki nevetett csak Tom nem,szegény megesett a szívem rajta.
- Menjünk enni szerintem.-javasoltam.
- Menjünk.-értetek egyet velem a többiek,de Tom még mindig durcáskodott.
- Gyere pajti,ne füstölögj.-mondtam neki,és átkaroltam a vállát. Így mentünk enni, valami falatozóba. Rengeteget nevettünk,olyan idióták. Tom is felengedett, de azért mér fújt kicsit. Jó este lesz,ez tuti biztos. Vajon mi lesz még?