7.rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Jó olvasást!
Amélia.B

Bill és a Tokio Hotel vissza ment L.A.-be,én pedig folyamatosan dolgoztam. A sok edzés meghozta gyümölcsét, csatlakoztam egy csaj bandához. Hetekig edzettünk a lányokkal,egész jól megértettük egymást. Billel beszéltem telefonon mindennap,vagyis majdnem mindennap. Az utóbbi pár napban,nem tudtam beszélni vele,mert ő is koncertezett,én pedig táncoltam. Végül bejelentette Cane és Melissa a lányok menedzsere hogy a hétvégén L.A.-be megyünk előadni ezt a táncot. Szavakat se találtam, örültem neki mert láthatom Billt,de a baj az volt ezzel,hogy Bill is elfoglalt volt,így meg se említettem neki ezt.
- Hé Nancy jössz velünk vacsorázni?-kérdezte Jenna akivel az első sorba táncoltam.
- Nem kösz,kihagyom.Holnap találkozunk.-mondtam aztán a táskámmal együtt haza mentem.

- El se hiszem,hogy itt vagyunk!- mondja Jenna.- Hihetetlen.
- Az.-mondtam egyszerűen. Nem voltam valami nagy barátkozós típus,de Jenna folyton a nyakamon lógott. Bír engem úgy látom,pedig elég távolság tartó vagyok.
- Kicsit jobban is örülhetnél Nanc.-mondta miközben belém karolt. Sose hívtak még Nanc-nek. De tetszik.
- Örülök,csak még nem fogtam fel.-hazudom.
Mielőtt bármit szólhattam volna,megcsörrent a mobilom,és Bill neve villogott a kijelzőn. Vegyem fel? Úgy se bírom ki.
- Szia!-szóltam bele.
- Miért nem hívtál Nancy? Halálra aggódtam magam érted!-pirít le.
- Sokat dolgozom.-hazudom.
- Nancy a barátod? -kérdezi Jenna elég hangosan. Jaj ne!
- Ki volt ez?-kérdezi Bill.
- A csapat társam volt.-válaszolom.- Mennem kell,később hívlak.-ezzel kinyomtam,meg se várva a válaszát.

Hamar eljött az este,és izgatott voltam,hogy alig pár perc múlva színpadon leszünk. A háttérből figyeltem az embereket és megláttam Georgot,aztán Billt. Ezt nem hiszem el,mit keresnek itt? Ilyen kicsi lenne L.A.? Úgy is kalapba leszek egy darabig. Irtóra tetszettem magamnak ebbe a szerelésbe. Melissa vérbeli nőből van,és nem veti meg  a harisnyakötőt. Mindig is akartam ebbe szerepelni,és teljesült az álmom. Csupa fekete cucc,nekem való. És végre mi jöttünk. Jenna és én kezdtük, úgy csináltam mindent ahogy kellett. Élveztem,hogy táncoltam olyan volt mint ha egy másik világban lennék. Aztán jött az a rész amikor a kalapot eldobjuk,és egy székre ülünk terpeszbe,és fejkörzés,haj lóbálás,aztán felugrás a székre. Éreztem,hogy Bill majd lyukat éget a ruhámon,de én direkt rá se néztem. Mindhiába a pír felkúszott az arcomra,és végül ránéztem. Pillantása mindent elmondott. Rohadt dühös,hogy nem szóltam neki erről. A táncvégére kellően kifáradtam. Lesiettem a színpadról,és gyorsan beszaladtam az öltözőbe,majd kifújtam magam. Csak most tűnt fel,hogy szorít ez az átkozott cipő. Csupa csillámpor vagyok,akár egy diszkógömbnek is elmennék. Kopogtak az ajtómon.
- Igen?-szóltam.
- Nanc gyere vacsorázni velünk.-mondta Jenna az ajtón keresztül.
- Nem lehet...-kezdtem volna,de Jenna félbe szakított.
- Gyere,jó buli lesz,ja és ne öltözz át! Mi se öltöztünk át.-mondta.- Kint megvárunk.
Értékeltem,hogy ilyen kitartó,de nem akartam menni. Most viszont Bill miatt elmegyek azt hiszem,bár úgy is látott,már mindegy. Fogtam a cuccom,felvettem egy fekete szövetkabátot,ami elég hosszú volt,és már mentem is ki. A lányok nagyon örültek,hogy végre csatlakoztam hozzájuk,és mikor beszálltam volna az átkozott kocsiba elkapta a karom valaki. Felnéztem és hát persze Bill volt.
- Lányok,menjetek nélkülem,utánatok megyek.-mondtam és becsuktam az ajtót.
- Megtudhatnám miért akadályoztad meg a szórakozásomat?-kérdezem.
- Ebbe a ruhába akartál elmenni szórakozni?-kérdezte dühösen.
- Igen,baj?
- Még kérded?-idegesen a hajába túrt,aztán folytatta.- Ez a ruha a színpadon is sok volt,nem hogy máshova.
- Mit vagy úgy kiakadva? Ennél kevesebb ruha is volt rajtam.-mondtam.
- Miért nem mondtad,hogy jössz? Ezért nem hívtál?-kérdezte.
- Túl elfoglalt vagy te is,és nem akartam szólni.-mondtam őszintén.
- Nancy rád bármikor van időm,hogy gondolhattad egy percig is hogy teher lennél?
- Nem tudom.-mondtam.
Megöleltem végre, olyan jó volt hozzá bújni. Rég láttuk egymást, és most jó itt lenni vele. Szeretem őt.
Elhúzódtam tőle,majd megszólaltam:
- Holnap eljössz a próbánkra?-kérdeztem.
- Ki nem hagynám.-felelte.- És te eljössz a mi fellépésünkre?-kérdezte.
- Hát persze.
- Nincs kedved át jönni hozzánk?
Kérdőn néztem rá, nem értettem miért akarja hogy átmenjek hozzájuk. Persze ki nem hagynám,hogy vele lehessek.
- De van.-mondom.

Mikor megérkeztünk a lakásukba, csak bámulni tudtam az egész házat. Rendetlenségre számítottam,de ehelyett rend volt. Letettem a cuccom a kanapéra,és követtem Billt.
- Ez itt az én szobám.-mondta majd bevezetett a szobába.
A falak bézs színűek voltak, hatalmas franciaágy a a szoba közepén,néhány szekrény,meg egy asztal és egy szék. Plusz még egy ajtó.
- Tetszik a szobád.-mondtam,aztán lehuppantam az ágyára és végig simítottam a takarón. Az egész szobába Bill ismerős illata terjengett,szinte elkábított. Kezdett nagyon melegem lenni,és levettem a kabátomat,aztán Bill pillantása elárult mindent,gyorsan visszakaptam magamra a kabátot. Meg feledkeztem arról,hogy még mindig abba a szerelésbe voltam amibe szerepeltem. Eszembe jutott a múltkori incidens mikor részeg voltam és egy száll fehérneműbe kértem,hogy csókoljam meg,szégyen fogott el. Úgy éreztem most,hogy fojtogat a szoba,ezért kiviharoztam a szobából. A táskámba kerestem egy pólót,meg egy nadrágot. Mivel Bill most úgy se jön ki a szobából,levettem a kabátot magamról,és ott hagytam a kanapén. Megcsörrent a telefonom.
- Szia anya! Minden oké?-kérdeztem.
- Szia drágám,persze.-mondta.- Csak hallani akartam a hangod,nem hívtál mikor megérkeztél.
- Ne haragudj,elfelejtettem.
- Semmi baj.Lényeg,hogy jól vagy.-mondja,de hangja nem csengett valami meggyőzően.
- Anya, baj van ugye?-kérdeztem.
- Nem, nincs baj,csak fáradt vagyok.Alig várom,hogy lássalak.-mondta.- Szeretlek kicsim. Vigyázz magadra!
Tudtam,hogy nem akar beszélni,így nem feszegettem a témát.
- Én is szeretlek,nem sokára találkozunk.-és letettem.
Ideje átöltöznöm, mert a végén Bill szívbajt kap. Megfordultam,és Billel szemben találtam magam.
- Máris átöltözöm,csak...-magyarázkodni akartam,de mutató ujját a számra rakta,hogy fogjam be.
- Tetszel így,sőt...nagyon.-mondta közbe végig mért alaposan.- Szeretném ha eltáncolnád nekem még egyszer amit ma este.-mondta rekedten. Azt hiszem tátva maradt a szám, sőt még szavakat sem találtam. Biztos beképzelem magamnak ezt az egészet,és igazából azt mondta hogy menjek öltözni.
- Komolyan azt kéred tőlem,hogy táncoljak neked?-kérdeztem elfúló hangon.
- Komolyan,nem volt egyértelmű?-kérdezte.
- De persze az volt.-mondtam,még mindig kábultan.- Hol táncoljam el? Itt?-kérdeztem.
- A szobámba.-válaszolta.
Újra a szobájába voltunk,becsukta az ajtót és oda húzta a szoba közepére a széket,ő pedig leült az ágyra velem szembe. Rácsatlakoztattam a telefonomat a hangszóróra és elindítottam a számot,aztán elkezdtem táncolni. Kalapom nem volt de nem bántam, így is elég hiteles lesz szerintem. Bill szemei éhesen csillogtak, tekintete végig követett. Minden egyes mozdulatomat. Most először éreztem magamat valami ribancnak. Mintha egy kuncsafthoz jöttem volna,hogy kielégítsem a vágyait. A hideg kirázott ettől a gondolattól. Tudom,hogy Bill nem ezért hozott el hozzájuk. Felugrottam a székre,és jobbra balra ringattam a csípőmet. Utána lejöttem a székről,és megkerültem a széket,és elé léptem. Ez már nem volt benne a koreográfiába. Kezeit a csípőmre rakta,én pedig ringatni kezdtem újra. Végig húzta a kezét a lábamon,majd vissza aztán megállapodott a keze a harisnyakötőn. Megremegtem érintéstől,mire elmosolyodott. Végig simítottam arcán, egymás szemébe néztünk,majd hirtelen magával rántott,és rajta feküdtem. Egyik keze a derekamon másikkal a számon simított végig. Elkaptam a kezét,és belecsókoltam a tenyerébe,aztán lassan megcsókolt. Mi a csuda van vele? Annyira nem értem őt. A lassú csókból követelődző lett, benyúltam a pólója alá,nem tudom meddig enged elmenni,de feszegetem még  a határokat. Lehúztam a pólóját és félre dobtam. Végig csókoltam a felsőtestét, majd beleharaptam a nyakába,mire egy nyögés hagyta el a száját. Levette a felsőmet,aztán kikapcsolta a melltartómat,és eldobta. Felült velem együtt,és így csókolóztunk tovább.
- Jézusom öcskös,mióta hallgatsz...- nyitott be Tom,mire Bill magához szorított,hogy a bátyja semmit se lásson.
- Baszd meg Tom! Nem tudnál kopogni?!-ordított rá Bill. Rohadt kínosan éreztem magam.-Kifelé a szobából!
Tom kiment,aztán vissza jött.
- Egyébkén Nancy ül az öledbe?-kérdezte,mire Bill hozzá vágott egy párnát.
- Ne haragudj.-mondta,aztán homlokon csókolt.
Tudatosult bennem,hogy félmeztelenül ülök az ölébe,és egyből magam elé kaptam a kezem.Gyorsan megkerestem a ruhám,és magamra kaptam,de Bill csak nevetett.
- Ez nem vicces!-szóltam rá.- Tom benyitott!
- Nem látott semmit ne aggódj.-mondta majd oda lépet hozzám és felemelte az államat.- Bármit is mond,ő aztán hallgathat,rengeteg nő ügye volt.
Bólintottam,de nem értettem hogy az előbb köztünk mi is volt.
- Bill...az előbb...amit...-a szavak alig jöttek a számra.- Szóval,amit az előbb...csináltunk...az mi volt? Megint valami hiba?-kérdeztem.
- Nem,de hogy is. Nancy én azt hiszem többet szeretnék tőled.-mondta komolyan.
- Többet?-kérdeztem vissza.
- Igen. Szeretnék veled lenni, az első perctől kezdve megbabonáztál a személyiségeddel,ahogy rám néztél.-emlékezett vissza.- Fontos vagy nekem.
- Akárcsak te nekem.
- Holnap elviszlek vacsorázni,mit szólsz?-kérdezte.
- Tökéletes,de ne valami puccos helyre.-mondtam mosolyogva.
- Mi sem járunk flancos helyre,csak ha muszáj.-felelte.
- Akkor rendben.
- Ne légy szégyenlős,tökéletes vagy.-suttogta a fülembe.
- Ne mondj ilyeneket,vagy megint az ágyadon kötünk ki.-suttogtam vissza a fülébe,mire elvigyorodott.

- Nahát gyorsan végeztetek.-szólalt meg Tom.
- Pofa be Tom!-szólaltunk meg egyszerre Billel.
- És még egyszerre is beszélnek.-pimaszkodott.
Ártatlanul oda mentem Tomhoz,elvettem a poharat a kezéből és a fejére öntöttem. Billből kirobbant a nevetés,aztán belőlem is.Végül Tomból is.
- Micsoda nő!-szólalt meg Tom.
- Az én nőm!- mondta Bill,mire elpirultam.
- Hát itt meg mi folyik? Tom miért vagy vizes? És Nancy?-kérdezte Georg és Gustav.
Egyikünk se szólalt meg, csak néztünk egymásra. Azt hiszem Tom is kínos helyzetbe került,talán életébe először. Billre néztem aztán Tomra,majd egyszerre megszólaltunk.
- Ejtsük a témát!